Donkor örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Idős · 20 évek
Donkor egy férfi szépség, csillogó fekete-barnára frizurája van, mellkasán fehér foltja, és nagyon nagy fülei. Egy képen tökéletesen néző kutyaszőr, aki valószínűleg minden dolgot az érzékeivel ézlel. A kép közelebbről megtekintve látható a feszültsége, a hátsó lábai között összehajtott farka. Ez sokat mond Donkor jólétéről, amely kevés közösséget mutat külső tetszetőségével. Donkor egy olyan kutya, aki tapasztalt kutyaembereknek való, akik ismerik a nehéz körülmények között élő kutyákat, empatikusak, és sok türelmet és szeretetet hoznak magukkal. Donkor egy igazi, életre szóló esélyre szorul, hogy lassan és finoman csökkentse vagy minimalizálja félemeit és visszafogottságát, és megbízzon. Igazi és hosszú távú feladat mind a embernek, mind a kutyának, amely összekovácsolja őket egy csapatba. Nagyon bánatos múltja: Anyja, Ronda egy eljegyzési létesítményből mentették meg. Kezdetben nem tudták, hogy három kicsije (Akil, Anubis és Donkor) volt, akiket hátrahagytak az eljegyzési létesítményben. Amikor kiderült, hogy kicsijei vannak, őket is elvitték az állatmenhelyre. Milyen szomorú, félelmetes állapotban voltak – mentálisan és fizikailag – ezt nem részletezzük tovább. De természetesen a szomorú kezdete súlyos hatással volt a fejlődésükre. A három kutya csak az eljegyzési létesítményt ismeri egy helyként, ahol a kicsik extrém (megszakítási) félelmet éreznek, és az állatmenhelyet. Donkor nagyon óvatosan közelít egy emberhez, megszagolja őt, majd visszavonul. A közelség megközelítése még mindig nagyon nehéz neki. Teljesen engedelmes, és néha megengedi, hogy megérintsék. Egy kengyel és kutyaszorító viselése most már lehetséges, de a menhelyen kívüli sétára még nincs esély. Donkor nem szokott ahhoz, hogy egy ember vezesse a kutyaszorítóval. Az állatmenhely csak korlátozottan alkalmas a társas viselkedés tanulására, kivéve, ha a kutyáknak speciális programja van. Hiányzik a folyamatos első gondozó, az idő, a türelem és a konstans. A megfelelő környezetben, a megfelelő megértéssel, türelmes, szeretetteljes, tapasztalt emberrel sok mindent lehet elérni. A kutyák egész életük során tanulnak. Donkor egyszer majd megköszön mindent a saját módján. © 2006-2024 az Europa e.V. állatvédelmi egyesület.
Olvasd el az eredetit (de)
Donkor ist eine männliche Schönheit mit glänzendem schwarz-braunem Fell, weißem Fleck auf der Brust, sowie sehr großen Ohren. Ein bildschöner Rüde, der mit seinen Sinnen vermutlich alles wahrnimmt. Betrachtet man sein Bild genauer, sieht man seine Angespanntheit, seine eingeklemmte Rute zwischen seinen Hinterbeinen. Das sagt viel über Donkors Befinden aus, was nicht mehr viel mit seiner äußeren Anmut zu tun hat. Donkor ist ein Hund für einen erfahrenen Hundemenschen, der sich mit Hunden aus schwierigen Lebensverhältnissen auskennt, sich einfühlen kann und sehr viel Geduld und Liebe mitbringt. Donkor braucht eine echte, lebenslange Chance, um seine Ängste und Zurückhaltung ganz langsam und behutsam zu verlieren bzw. zu minimieren, um Vertrauen aufzubauen. Eine echte und langfristige Aufgabe für Mensch und Hund, die sie zu einem Team zusammenschweißen wird. Kurz sein sehr trauriger Lebenshintergrund: Seine Mutter Ronda wurde aus einer Tötungsstation gerettet. Es war zunächst nicht bekannt, dass sie drei Welpen hatte (Akil, Anubis und Donkor), die in der Tötungsstation zurückgeblieben waren. Als bekannt wurde, dass sie Welpen hatte, holte man sie ebenfalls ins Tierheim. In welch erbärmlichem, verängstigten Zustand sie waren – sowohl seelisch als auch körperlich – führen wir hier nicht weiter aus. Aber natürlich hatte ihr trauriger Lebensbeginn gravierende Auswirkungen auf ihre Entwicklung. Die drei Hunde kennen nur die Tötungsstation als Welpen mit extremster (Trennungs) Angst und das Tierheim. Donkor nähert sich sehr vorsichtig einem Menschen, schnüffelt an ihm und zieht sich wieder zurück. Nähe zu Menschen zulassen zu können ist noch ganz schwierig für ihn. Er ist absolut unterwürfig und erlaubt es manchmal, gestreichelt zu werden. Geschirr und Leine zu tragen ist inzwischen möglich, aber an einen Spaziergang außerhalb des Tierheims ist noch nicht zu denken. Donkor ist nicht daran gewöhnt von einem Menschen an der Leine geführt zu werden. Das Tierheim ist nur sehr bedingt ein Ort um soziales Verhalten zu lernen, es sei denn es hat ein spezielles Programm für die Hunde. Es fehlt eine konstante Bezugsperson, die Zeit, die Geduld und die Beständigkeit. In der passenden Umgebung mit dem/den passenden verständnisvollen, geduldigen, liebevollen, erfahrenen Menschen ist ganz viel möglich. Hunde lernen ein Leben lang. Donkor wird es Ihnen eines Tages auf seine Weise so danken. © 2006-2026 by Tierschutzverein Europa e.V. - All rights reserved
Megjelent 4 hónappal ezelőtt
