Lexa örökbefogadása
Keverék fajta · Nő
Szia... Én vagyok Lexa. Görögországban születtem és az utcákon nőttem fel. Körülbelül 4-5 éves koromban egy állatmenhelyre kerültem, mert már nem akarták ott, ahol laktam. Az élet az utcán és a felmenőim alakították ki és határozták meg a személyiségemet. Magabiztos vagyok és nyitott gondolkodású. Érdekesnek találom az embereket és szeretem a megbízható embereket és a járókelőket. Azonban nem vagyok olyan kutya, aki mindenkit szeret azonnal, ahogy megismerik. Tisztelem a idegeneket és azt is szeretném, ha ők is tisztelnének engem. Nem számít nekem, hogy fiatalok vagy idősebbek. Amikor Németországba kerültem, alkalmazkodnom kellett az itteni élethez. Közvetlenül egy másik szervezetből származó családhoz kerültem örökbe. Előtte kutyacsoportban éltem és magamnak kellett döntéseket hoznom. Most már nem kellene ezt megtennem. Mivel nem voltam olyan jól képzett, mint egy labrador, ezért néhány nap után ki kellett költöznöm és az állatmenhelyre kerültem. Itt be tudtam rendezkedni és hamar rájöttem, hogy többé nem kell döntéseket hoznom. Megtaláltam az embereket, akik ezt megteszik nekem. Szeretem ezeket az embereket és mindenki azt mondja, hogy nagyon szerető vagyok. Valójában nem akarok döntéseket hozni és itt nem kellett. Aztán egy kis szerencsém volt... új gazdám látott engem... én láttam őt és csapatot alkottunk.
Olvasd el az eredetit (de)
Hallo…. ich in Lexa Ich wurde in dem schönen Griechenland geboren und wuchs auf der Straße auf. Mit ungefähr 4-5 Jahren wurde ich in ein Tierasyl gebracht, weil man mich nicht mehr dort wollte wo ich lebte. Das Leben auf der Straße und meine Vorfahren haben mein Charakter bestimmt und geprägt.Ich bin Selbstsicher und aufgeschlossen. Menschen finde ich Interessant und ich liebe meine Bezugspersonen und Gassigänger. Dennoch bin ich kein Hund der jeden Menschen sofort liebt. Ich respektiere fremde Menschen und hätte aber auch gern diesen Respekt zurück. Dabei ist es mir eigentlich egal, ob es junge oder ältere Menschen sind. Als ich nach Deutschland kam, musste ich mich an das Leben in Deutschland gewöhnen. Ich wurde von einem anderen Verein direkt in eine Familie vermittelt. Bis dahin lebte ich in einer Hundegruppe und musste immer Entscheidungen selbst treffen. Jetzt sollte ich das plötzlich nicht mehr. Da ich aber nun mal nicht den Charakter eines gut erzogenen Labradors hatte musste ich nach ein paar Tagen ausziehen und wurde zur Tierhilfe-Moskito gebracht.Hier durfte ich erst einmal ankommen und schnell begriff ich, dass ich hier keine Entscheidungen mehr treffen muss. Ich fand Menschen, die das für mich übernehmen. Hey ich liebe diese Menschen und alle sagen das ich so lieb bin. Eigentlich möchte ich keine Entscheidungen treffen und hier musste ich das auch nicht. Dann hatte ich Glück… mein neues Herrschen sah mich… ich sah ihn und schon waren wir ein Team.Leider wurde er
Megjelent 2 hónappal ezelőtt
