Neo – örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Idős · 9 évek
Neo A hím macska Neo 2012 márciusában érkezett hozzánk, amikor csak egy év feletti volt. Fogadtuk az állatmenhelyről, és olyan visszafogott volt, hogy több napig nem mert hozzánk közeledni. Mikor végre engedélyt kaptunk, hogy megérintsük, a jég megbomlott, és személyeshez, szeretetteljes hím macskává vált, aki szívesen rohangált a házunk mögötti mezőkön és erdőkön. Jól kijött Bettyvel, a másik kutyával, az első szkeptikus időszak után. Ezután átköltöztünk 2017 szeptemberében, és Neo számára rémálom volt, hogy nem tudhatott ki menni, ezért egész éjjel fájdalmasan siránkozott és nyögdécselt. Ezért két héttel később megrovásunkra bíztunk őket, és újra kiengedtük mind a ketten. Tudtuk, hogy ez nagyon kockázatos volt, valójában túl korai. Akkor még ugyanis nem volt beépítve a macskakerítés, így a kutyákat mindig a teraszajtón keresztül engedtük be és ki, ami jól működött. De akkor Betty nem jött haza. Kilenc egész nap eltűnt, és mi szörnyen aggódtunk. Mindenhova keresgettük, a szomszédban kérdezősködtünk, és keresetlen plakátokat akasztottunk fel. Hirtelen egy este visszatért az ajtónál. Úgy tűnt, valahol fogva tartották. Jól volt, csak nagyon félt. Azonban a öröm nem tartott sokáig, mert öt nappal később, a ikreink negyedik születésnapja előtti napon Neo nem jött haza. Ismét elkezdtük a keresést, de mivel Neo nem volt regisztrálva a TASSO-ba, nem segített. Nagyon bűntudatom volt, hogy ezt régóta nem tettem meg. A költözési zűrzavar miatt nem találtam meg a vakcinációs rekordot a mikrochippel. A háziállatorvosunk sem tudott segíteni. Néhány nappal később megtaláltam a rekordot, regisztráltam Neo-t, és jeleztem, hogy eltűnt. Már minden keresés hiába volt. Senki sem látta óta azt az estét. A gyász iránta végtelen volt, és nagyon hiányzott Neo.
Olvasd el az eredetit (de)
Neo Unser Kater Neo kam im März 2012 zu uns, als er knapp ein Jahr alt war. Wir haben ihn aus dem Tierheim geholt und er war so scheu, dass er sich erst nach vielen Tagen zu uns getraut hat. Nachdem wir ihn das erste Mal streicheln durften, war das Eis gebrochen und er war ein wahnsinnig menschenbezogener, verschmuster Kater, der aber auch seine Freigänge auf den Feldern und im Wald hinter unserem Haus genoss. Auch mit Betty, unserer anderen Katze, kam er nach anfänglicher Skepsis Bettys gut aus. Dann zogen wir im September 2017 um und für Neo war es fürchterlich, dass er nicht mehr raus durfte, sodass er nächtelang kläglich maunzte und jammerte. Darum hatten wir nach etwa zwei Wochen ein Einsehen und ließen beide Katzen raus. Uns war klar, dass das sehr riskant und eigentlich viel zu früh war. Zu diesem Zeitpunkt war unsere Katzenklappe allerdings noch nicht eingebaut, weshalb die Katzen immer zur Terrassentür rein- und rausgelassen wurden, was ganz gut klappte. Doch dann kam Betty nicht nach Hause. Ganze neun Tage war sie verschwunden und wir waren krank vor Sorge. Wir suchten sie überall, fragten in der Nachbarschaft herum und hängten Suchzettel auf. Plötzlich stand sie dann eines Abends wieder vor der Tür. Scheinbar war sie irgendwo eingesperrt gewesen. Ihr ging es gut, sie war nur recht ängstlich. Doch die Freude währte nicht lange, denn nur fünf Tage später, am Vorabend des vierten Geburtstags unserer Zwillinge, kam Neo nicht mehr heim. Auch hier begannen wir mit unserer Suche, doch anders als Betty war Neo nicht bei TASSO registriert. Ich machte mir die größten Vorwürfe, dies nicht längst getan zu haben. Durch das Umzugschaos fand ich den Impfausweis mit der Transpondernummer nicht. Auch unser Tierarzt konnte uns nicht weiterhelfen. Erst Tage später fand ich den Ausweis, registrierte Neo und meldete ihn als vermisst. Alles Suchen blieb vergeblich. Niemand hatte ihn seit diesem Abend gesehen. Die Trauer um ihn war unendlich und wir vermissten Neo schrecklich.
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
