Pferd Remus örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Idős · 13 évek
A hím Remus, 1992-ben született, 13 évig élt lovasklubban törzshelyi lóként. Miután artrózisa kialakult, már nem volt alkalmas ezen a munkán. A "normális esetben" a nyugdíjas lovakat elvitte volna a vágóhídra. Szerencsére Remusnál más történt: néhány aktív tagja a lovasklubnak harcolt azért, hogy Remus élvezhesse a nyugdíjas életet, és megtalálták a helyet, ahol megállhatott véglegesen. Így jött hozzánk a menhelyre 2011. június 11-én. Már akkor is lenyűgöző látvány volt, ahogy ez a fekete óriás kiszállt a kamionból! A tolla csillogott, és jó állapotban volt. Azonban kezdetben nagyon ideges volt. A barátai elvesztése nyilvánvalóan zavarta, és minden új dolgot magának veszélyesnek tartott. Szabályok nélkül a mindennapjai idegenek voltak számára. Az első két napot a mezőn mozdulatlanul állva töltötte, figyelve a környezetet. Amikor aztán felfedezte, hogy a másik mezőn a tehénlovak legelnek, teljesen összezavarta. Hasonlóképpen egy fekvő vízcsap is felkavarta. Rövid idő alatt elfogadták a kis lócsapatunk, és tanultuk, hogy itt egyszerűen egy ló lehet. A félelme végül majdnem teljesen eltűnt. Legtöbb időben a kíváncsisága győzte le az bizonytalanságát. Remus igazán emberközeli volt, különösen szerette a gyerekek társaságát, akikkel különösen gyengéd volt. Szerette a kis trükkök megtanulását – természetesen a megfelelő jutalmat várták. Kétségbeejtő volt, hogy novemberben 2018-ban el kellett engednünk Remust. A reumája miatt rendszeresen adott orvos által fájdalomcsillapítót. Amikor már alig tudott állni a fájdalomtól, ismét hívtuk az orvost. Valahogy tudtam, hogy ezúttal már csak fájdalomcsillapítóról nem lesz szó. A szeme jelezte, hogy fáradt, és nem akar élni többet. Az orvos megvizsgálta Remust, és sürgősen javasolta, hogy enyhítsük a szenvedését. Remus 26 és fél éves volt. "Drága Remus, amikor hozzánk kerültél az állatmenhelyre, nem volt jó életed. Egy lovaslónak bántották, és a köszvény jelentős sérüléseket okozott. Először nem tudta megérteni a nyugdíjas életet, mivel hozzászokott a parancsolásokhoz. Ravelle találtál egy legjobb barátot, aki megmutatta, milyen csodálatos lehet egy ló élete. Nem tudtad teljesen túltenni magad a halálán. Sierra is hűséges társ volt, és elveszítetted őt. Most megint együtt vagytok, és futöhetsz a színes mezőkön fájdalom nélkül a Reggeliző Földön. Mögötted ott van egy nagyon szomorú Oscar, Picasso, és az emberek, akik szerettek. Találkozunk újra, biztos vagyok benne, valamikor. Addig is vigyázz, szép fiú!"
Olvasd el az eredetit (de)
Der 1992 geborene Wallach Remus verbrachte 13 Jahre seines Lebens bei einem Reitverein als Voltigierpferd. Nachdem er Arthrose bekam, war er für diesen Job untauglich! Im „Normalfall“ müssen ausgediente Pferde den Gang zum Schlachter antreten. Bei Remus war es glücklicherweise anders: Einige engagierte Mitglieder des Reitvereins setzten sich dafür ein, dass Remus sein Leben als Rentner genießen darf und suchten einen Platz für ihn, wo er dauerhaft bleiben kann. So kam Remus am 11.06.2011 zu uns auf den Hof. Es war schon ein imposanter Anblick, als dieser schwarze Riese aus dem Hänger stieg! Remus‘ Fell glänzte und er war in einem guten Futterzustand. Allerdings war Remus am Anfang sehr nervös. Der Verlust seiner Freunde machte ihm offensichtlich zu schaffen, alles Neue fand er grundsätzlich gefährlich und ein Alltag ohne Regeln war ihm fremd. Die beiden ersten Tage verbrachte Remus damit, starr auf der Weide zu stehen und die Landschaft zu betrachten. Als er dann noch unsere auf der gegenüberliegenden Weide grasenden Kuhdamen entdeckte, brachte ihn das völlig aus der Fassung. Ebenso ein auf der Weide liegender Wasserschlauch. Remus wurde schnell von unserer kleinen Pferdeherde angenommen und lernte durch sie, dass er hier einfach nur Pferd sein darf. Seine Angst hat Remus schließlich fast vollständig verloren. Meistens siegte seine Neugier über seine Unsicherheit. Remus war sehr menschenbezogen, besonders Kinder mochte er sehr gerne und war ihnen gegenüber besonders sanftmütig. Er liebte es, kleine Tricks zu lernen – natürlich erwartete er hierfür die entsprechende Belohnung. Es war unendlich traurig, dass wir Remus schließlich im November 2018 gehen lassen mussten. Wegen seiner Arthrose musste Remus immer wieder vom Tierarzt Schmerzmittel gespritzt bekommen. Als er vor Schmerzen kaum noch stehen konnte, riefen wir abermals den Tierarzt. Ich wusste irgendwie, dass es diesmal nicht bei der Schmerzmittelgabe bleiben würde. Remus Augen signalisierten, dass er müde ist und nicht mehr leben möchte. Nachdem der Tierarzt Remus untersucht hatte, riet er uns dringend, ihn zu erlösen. Remus war 26 1/2 Jahre alt. „Lieber Remus, bevor Du auf den Tierlebenshof kamst, hattest Du kein schönes Leben. Du wurdest als Voltigierpferd schikaniert, Deine Gelenke haben darunter enorm gelitten. Mit Deinem Dasein als Rentner konntest Du zuerst nichts anfangen, da Du es gewöhnt warst immer nur herum kommandiert zu werden. In Ravelle fandest Du hier einen besten Freund, der Dir gezeigt hat, wie schön ein Pferdeleben sein kann. Seinen Tod hast Du nie ganz überwunden. Auch Sierra war Dir eine treue Gefährtin und Du hast sie verloren. Nun seid Ihr wieder zusammen und könnt im Regenbogenland über immergrüne Wiesen ohne Schmerzen galoppieren. Zurück bleiben ein sehr trauriger Oskar, Picasso und Menschen, die Dich geliebt haben! Wir werden uns, da bin ich ganz sicher, irgendwann wieder sehen. Bis dahin, mach’s gut Du wunderschöner Junge!“ Ruth
Megjelent 2 hónappal ezelőtt
