Remo örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi · Felnőtt · 10 évek
Helló... én vagyok Remo. Jelenlegi otthonom a Tiere in Not Chemnitz e.V. – szívesen látogassatok el, és ismerkedjetek meg velem ott. Tíz hosszú évig éltettem az utcán. Az utcaélet nyomait hordozom: kopott fülök, kis sebhelyek, és emlékek, amelyek nem mindig szépek. Amikor az állatmentő intézetbe kerültem, nem voltam jól állva – törött hasával, szétzúzott lábával és megrongálódott fogaimmal felvették, és szeretettel gyógyítottak meg. Ma már jól ápolnak és megkényeztenek. Nemrég diagnosztizálták nátriumbetegségemet. Ezért speciális ételeket kapok és gyógyszereimet – szerencsére mindkettő ízlik nekem. A kedvencem azonban frissen főzött csirke belső combja. Korábban nagy félelmem volt az emberektől. Fájt, szomorú voltam, és teljesen megbízhatatlan voltam. Hiszkettem, és egyértelműen jeleztem, hogy senki ne közelítse meg. De most már újra megtanultam bízni. A ismeretlen emberek továbbra is megijesztenek, de ha türelmesen, jóindulattal és szeretettel találkozol velem, hamar elnyílok. Ekkor észre fogod venni, hogy a lélek mélyén igazán egy finom, bájos macska vagyok, aki csak biztonságot, biztonságot és végül egy otthont kíván. Talán te vagy az a személy, aki megmutatja nekem, micsoda az otthon. Egy olyan ember, aki ad egy öreg utcacsinak az esélyt, hogy megszeresse a puha morzsogásával. Az utolsó éveimre nem kívánok luxust. Csak szeretetet. Meleget. Türelmet. És valakit, aki végül engem hagy ott.
Olvasd el az eredetit (de)
Hallo… ich bin Remo. Mein aktueller Wohnsitz ist bei Tiere in Not Chemnitz e.V. — dort darfst du mich gern besuchen und kennenlernen. Zehn lange Jahre habe ich mich als Streuner durchs Leben gekämpft. Das Leben auf der Straße hat Spuren hinterlassen: zerfledderte Ohren, kleine Narben und Erinnerungen, die nicht immer schön sind. Als ich ins Tierasyl kam, war ich in keinem guten Zustand — mit Bauchbruch, Trümmerbruch in der Pfote und kaputten Zähnen wurde ich aufgenommen und liebevoll aufgepäppelt. Heute werde ich gut versorgt und umsorgt. Vor einiger Zeit wurde außerdem ein Nierenleiden festgestellt. Deshalb bekomme ich spezielles Futter und meine Medikamente — zum Glück schmeckt mir beides ziemlich gut. Am allerliebsten mag ich übrigens frisch gekochtes Hühnchen-Innenfilet. Früher hatte ich große Angst vor Menschen. Ich hatte Schmerzen, war traurig und voller Misstrauen. Ich habe gefaucht und deutlich gezeigt, dass ich niemanden an mich heranlassen wollte. Doch inzwischen habe ich gelernt, wieder zu vertrauen. Fremde machen mir zwar noch immer etwas Angst, aber wenn man mir mit Ruhe, Geduld und einem liebevollen Herzen begegnet, öffne ich mich schnell. Dann merkt man, dass in mir eigentlich ein sanfter Schmusekater steckt, der sich nichts sehnlicher wünscht als Geborgenheit, Sicherheit und endlich anzukommen. Vielleicht bist genau DU der Mensch, der mir zeigt, was Zuhause bedeutet. Ein Mensch, der einem alten Straßenkater die Chance gibt, leise schnurrend sein Herz zu erobern. Ich wünsche mir für meine letzten Jahre keinen Luxus. Nur Liebe. Wärme. Geduld. Und jemanden, bei dem ich endlich bleiben darf.
Megjelent előző hónap
