Astronelle örökbefogadása
Keverék fajta · Nő · Fiatal · 1 év
Ki vagyok én? Szia, a nevem Astronelle! Látom, hogy amikor az emberek rám néznek, szomorúnak tűnnek... Hallom őket azt mondani: "Ó! Szegény kis szív." Nem értem, miért, én boldog vagyok. Sőt úgy gondolom, szerencsés vagyok. Először is a háziállatorvosnál születtem, a napon, amikor elvittek a vad anyukámat sterilizálni. Nagyon szerencsések voltunk! Egy kicsit és nem lett volna esélye megismerni engem! De aztán az anyukám nagyon beteg lett a macskaszivárványból. Így az állatorvos és a náni úgy döntött, hogy nem hagyják a nővéreimmel és velem maradni. Ez volt az egyetlen esélyünk a túlélésre. Így a náni gondoskodott rólunk nap nap után. Megitta és megnevettette minket annyira, amennyire csak tudta, hogy esélyt adjon nekünk arra, hogy nagy kis macskákká válhassunk! És íme! Nekünk már nagyok vagyunk. A nővéreim jól vannak és megtalálták az életükre szóló családjukat, de mitől nekem? Senki nem akar engem? Talán mert egy kicsit különleges vagyok? Néhány hete nagy lázam volt. Valójában egy gyulladás alakult ki a hátsó lábamon. Nagyon fájt! A náni nagyon félt engem! És valójában még mindig nem gyógyul meg teljesen, és a többi ízületem is kissé szabadabb lett. Mondták, hogy artrózisom van. És azután a láz károsította az agyamat. Így most el van hajlítva a fejem. Ba... nem komoly, hogy egyenesen látson! Talán jobb lesz, talán nem... nem tudjuk. De akkor? Ez azt jelenti, hogy nem érdemlek családot? Mert egy kicsit eltérő vagyok, nem járok érdemben egy meleg karok között a tévém előtt, nem játszhatok egy szép házban, nem oszthatom meg az életet azokkal a emberekkel, akik engem választottak, mint a nővéreimet? Igaz, nem vagyok átlagos... De a náni azt mondja, hogy különleges... Tehát? Ki akar engem, az egyedülálló kis macskát, Astronellét? Akarsz fogadni engem?
Olvasd el az eredetit (fr)
Qui suis-je ? Salut, Mon nom à moi c’est Astronelle ! Je vois bien que lorsque les gens me regardent ils ont l’air triste… je les entend dire » oh ! Pauvre petit cœur ». J’ai du mal à comprendre pourquoi, Je suis heureuse moi. Je me trouve même chanceuse. D’abord. Je suis née chez le vétérinaire, le jour où on a emmené ma maman sauvage pour être stérilisée. On l’a échappé belle! Un peu plus et vous n’auriez pas eu la chance de me connaître! Sauf que voilà, maman était très malade du coryza. Alors le vétérinaire et nounou ont décidé de ne pas nous laisser mes sœurs et moi avec elle. C’était notre seule chance de survivre. C’est donc nounou qui s’est occupée de nous jour et nuit. Elle nous a nourris, et dorloté aussi fort qu’elle a pu pour nous donner une chance de devenir des grands chatounets ! Et voilà! Elle a réussi ! Nous sommes grandes maintenant. Mes sœurs vont très bien et ont trouvé des familles pour la vie, Mais moi ? Personne ne veut de moi? Peut-être parce que je suis un peu spéciale? Moi, il y a quelques semaines j’ai eu beaucoup beaucoup de temperature. En fait j’ai fais un abcès à ma petite patte arrière. Ça m’a fait très très mal! Mes nounous ont eu très peur pour moi! Et en fait, ça ne se guérit jamais complètement, et mes autres articulations aussi deviennent un peu trop souples. Ils ont dit que j’ai de l’arthrite. Et puis la température que j’ai eu à abîmé mon cerveau. Du coup j’ai la tête en biais. Ba… c’est pas grave, c’est pour voir droit! Peut-être que ça s’arrangera, peut-être pas… on ne sais pas. Mais du coup? Ça veut dire que je ne mérite pas de famille moi? Parce que je suis un peu de travers, je n’ai pas le droit d’être câlinée dans des bras chauds devant la tv, de jouer dans une belle maison, de partager la vie d’humains qui m’auraient choisis, comme mes sœurs? C’est vrai que je ne suis pas ordinaire… Mais nounou dit que je suis extraordinaire… Alors ? Qui voudra de moi, Astronelle la petite chatte extraordinaire ? Vous voulez m’adopter ? contactez nous en laissant votre numéro de téléphone afin que nous vous rappelions contact mail ici
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
