Betsy örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen
Betsy, sosem gondoltam, hogy egyszer ezt írom, mint ahogy sosem akartam gondolni erre a napra... Te voltál a mi címerállatunk, az én avatáróm, a klinikának a harcosa, egy valós harcos, olyan szép és jó kutya, amelynek igazán volt karaktere, egy makacs karaktere, rengeteg karakter. Hiányzik már a morgásod... Az ritmusát adta a kívánságoknak és követeléseiteknek... Éhes vagyok, ki szeretnék menni, sietjél... Kicsiként hagytak el, nehéz kezdődésed volt az életben, aztán úgy gondoltuk, szerencsésen találtál családhoz. Ám azon a szombat estén 19 órakor nem haboztak visszahozni téged... furcsán új életre szánták magukat, mozgásba kerültek, éppen gyermeket vártak, a férfi beteg volt, röviden, minden kifogás megvolt. Azonban a mi számunkra csak az egyik valóság volt, hogy te betegnek tűntél. Rövid idő alatt el kellett vinni téged a háziállatorvoshoz, és kórházba helyezték. A diagnózis hamar megjelent, Addison-kór lépett be az életünkbe. Mennyi látogatás a háziállatorvosnál! Mennyi aggodalom... Sőt, az elmúlt időkben hypotireózis és artritisz rohamok is hozzáadták aggályaikat. Nem kedveltél sem az infrasorokat, sem a mi csókainkat. Minden visszaesésnél harcoltál... amíg a végig küzdöttél, de a betegség nyert. Bátorsággal legyőztél egy balesetet, és nem maradt egyetlen utóhatása sem. Vasárnap nem akart felkelni, nem akart enni, szükség volt azonnali átvitelre a háziállatorvoshoz, amikor a diagnózis megszületett, újra mindent meg akartunk tenni a megmentésedért. Hemangiosarcomának vagy nem, nem tudhattuk, de sürgősen eltávolítani kellett a pajzsdzsemet. Döntöttünk arról, hogy váltakozva maradunk melletted, és te újra enni kezdtél. A állapotod hirtelen romlott, és a végig a lábadat tartottam a kezemben, szeretném megőrizni emlékbe a játékaidat a kis piros Konggal és a morgásodat. Szeretlek.
Olvasd el az eredetit (fr)
Betsy, je n’ai jamais imaginé t’écrire ces mots un jour, comme je n’ai jamais voulu penser à ce jour… Tu étais notre mascotte, mon avatar, la warrior de la clinique, une vraie battante, une tellement belle et gentille chienne, avec un vrai caractère, un fichu caractère, du caractère. Tes aboiements nous manquent déjà… Ils rythmaient tes demandes et tes exigences… j’ai faim, je veux sortir, dépêchez-vous … Abandonnée bébé, tu avais bien mal commencé dans la vie, puis nous pensions que tu avais eu la chance de trouver une famille. Pourtant ils n’ont pas hésité à te ramener un samedi soir à 19h…ils étaient étrangement sur la route d’une nouvelle vie, ils déménageaient, venaient d’avoir un enfant, le monsieur était malade, bref aucune excuse ne manquait. Pour autant, la seule réalité qui s’est imposée à nous était simplement que tu semblais malade. Il a fallu très vite te conduire chez le vétérinaire et tu as été hospitalisée. Le diagnostic est rapidement tombé, l’addison est entré dans nos vies. Que de visites chez le vétérinaire ! Que d’angoisses… Ces derniers temps l’hypothyroïdie et les crises d’arthrose ont ajouté des soucis. Tu n’as pas plus aimé les infrarouges que nos bisous. A chaque coup dur, tu te battais…jusqu’au bout tu as lutté, pourtant la maladie a gagné. Avec courage tu avais vaincu un avc et n’en gardais pas la moindre séquelle. Dimanche tu n’as pas voulu te lever, ni manger, il a fallu te conduire en urgence chez le vétérinaire, quand le diagnostic est tombé, nous avons choisi de tout tenter pour te sauver une fois encore. Hémangiosarcome ou non, nous ne pouvions le savoir, mais il fallait t’enlever la rate en urgence. Nous avions choisi de nous relayer auprès de toi et tu as remangé. Ton état s’est subitement aggravé, et au-delà de ta patte dans ma main jusqu’au bout, je veux garder en mémoire nos séances de jeu avec ton petit Kong rouge et tes aboiements. Je t’aime ma Betsynette, tu me manques tant 😭
Megjelent 4 hónappal ezelőtt
