Cali örökbefogadása
Férfi · Idős · 19 évek
Szia, én vagyok Cali, sajnos a nyári szörnyű árvíz során elvesztettem a családomat és a házam is elment. Amikor a víz visszavonult, bátorságot kellett gyűjtenem, hogy kijöjjek a rejtekhelyemről, és visszatérjek hozzá. De semmi nem maradt, mint régen... a családom eltűnt, a ház lakhatatlan lett. Körbe-körbe futottam a ház körül és a környékén, de egyszerűen senki nem volt. Egész nyárban egyedül bírtam, amíg az öreg csontjaim már nem bírták tovább. Sajnos a családom nem tért vissza. Figyelmes szomszédok észrevettek, és tájékoztatták az állatmenhelyt. Mivel nagyon félséges vagyok, ők csapdával kellett elkapjanak. Először nem tudtam megbízni idegenekben, de annyira éhes voltam, hogy természetesen belementem abba a furcsa dobozba. Szerencsére, mert itt a kijelző szerint már a határidő utolsó pillanatában voltam, ahogy a gondozóim mondják. Néhány nappal több egyedül töltött idő, és nem bírtam volna tovább. Itt először megkentek, és bevittek a klinikára. Megcsinálták a teljes programot, vérvételt végeztek, röntgenfelvételt készítettek a hasamról (az emberek így hívják), és megjavíttatták a fogaimat (ami maradt belőlük). A sok vizsgálat során kiderült, hogy a veséim nem teljesen rendben vannak. Ezért most "italt" kapok a ételhez, amit könnyedén fogyasztok. A új otthonomnak inkább vidéki és csendesebb háztartás kell lennie. Nem élhetnek benne gyerekek, mert annyira félek. Szeretnék egy otthont, ahol idősebb, tapasztalt macskatulajdonosok vannak, akik adnak nekem a szükséges teret, és sok türelmük van hozzám. Kompatibilis vagyok más macskákkal, feltéve, hogy ők is nagyon csendesek. Jöjjön és ismerje meg hamar, ismerkedjen velem. Nem akarok itt maradni az életem végéig, és szeretnék újra találni egy jó otthont.
Olvasd el az eredetit (de)
Hallo, ich bin der Cali, leider habe auch ich durch das schlimme Hochwasser im Sommer meine Menschen und auch mein Zuhause verloren. Nachdem das Wasser weg war, habe ich mich wieder aus meinem Versteck heraus getraut und bin nach Hause gelaufen. Da war aber leider nichts mehr wie früher.... meine Menschen waren weg und mein Zuhause unbewohnbar. Immer wieder bin ich durch das Haus und drumherum gelaufen, aber da war einfach niemand mehr. Ganz alleine habe ich mich dann den Sommer über durchgeschlagen, bis meine alten Knochen nicht mehr konnten. Meine Menschen sind leider auch nicht wieder gekommen. Aufmerksame Nachbarn haben mich beobachtet und dann das Tierheim informiert. Da ich sehr ängstlich bin, musste man mich leider mit einer Falle fangen. Fremden Menschen traue ich erstmal nicht, aber ich war so ausgehungert, dass ich natürlich gleich in diesen komischen Kasten rein bin. Zum Glück, denn die Uhr stand schon auf kurz vor zwölf für mich, sagen meine Pfleger hier. Noch ein paar Tage länger alleine da draußen und ich hätte es nicht geschafft. Hier bin ich dann erstmal aufgepäppelt und dem Tierarzt vorgestellt worden. Da wurde das volle Programm gemacht, man hat mir Blut abgenommen, ein Bild von meinem Bauch gemacht (röntgen nennen das die Menschen), meine Zähne (die paar, die noch vorhanden sind) wurden saniert. Bei den vielen Untersuchungen kam heraus, dass meine Nieren nicht mehr ganz OK sind. Dafür bekomme ich nun einen "Saft" in mein Futter, den trinke ich ohne Probleme mit. Mein neues Zuhause sollte auch wieder ländlich sein und eher ein ruhiger Haushalt sein. Kinder sollten dort nicht wohnen, dafür bin ich viel zu ängstlich. Am liebsten hätte ich ein Zuhause bei älteren katzenerfahrenen Menschen, die mir meinen Freiraum, den ich brauche, lassen und viel Geduld mit mir haben. Mit anderen Katzen bin ich verträglich wenn diese ebenfalls sehr ruhig sind. Also kommt mich schnell besuchen und lernt mich kennen. Ich möchte nicht den Rest meines Lebens hier bleiben müssen und wieder ein schönes Zuhause finden. Bis bald, Euer Cali
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
