Det giver mening at være frivillig i Kattens Værn örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi
Peter Lauridsen három éve önkéntes a Kattens Værn Brøndby-ban. Minden hétfőn 08:00-kor érkezik, ellenőrzi a napi menetrendet minden szobában, majd betölti a férfi takarítókocsiját, és elkezdi a munkát. Itt ki kell üríteni a macskák szünetelését, megváltoztatni a törölközőket, és megtisztítani a ketrecekben. A szívó- és moppolószivattyúzás is része a rutinnak, valamint a kopott vagy megrongálódott játékok cseréje. Kezdett egy macska takarítónak lenni. Valaha a szomszédja csábította ide – 2018-ban volt. A nő is önkéntes volt. „Elsőként heti egyszer néhány órára kezdtem el. Ez azt jelenti, hogy gondoskodtam a macskákról – különösen azokról, amelyek a legnagyobb izgalmat mutatták és a legjobban visszafogottak voltak. Nagyon kielégítő, amikor megszerezheted a bizalmukat”, mondja Peter. Egy nap a dolgozók hiánya miatt betegség miatt, és Peter ajánlkozott segítségre. Így nagyon jó volt, ezért a férfi változtatta az önkéntes állapotot. Ebbe a közepébe került a kisbaba időszak, amikor az internet teljesen elfoglalt. Még mindig van idő a macskák gondozására, de ez általában egyidejűleg zajlik a férfi munkájával. Egy teljes állatkárhoz tartozó helyzetben – még több feladattal – ritkán van megfelelő idő. Peter szereti az összes állatot, de „nagyon boldog vagyok a macskákkal,” hangsúlyozza a férfi: „Nagyon szeretetteljesek és jelen vannak. Vagy elfogadnak téged, vagy nem. És nem sétálsz be egy macskával, mint egy kutyával; nem igazán jó az egészségednek”, mondja Peter. A férfi korai nyugdíjas, és súlyos gerincsérülésben szenved. Mikor újra élvezet lett A gyermekkorában a férfi egy macskája volt. Felnőttként megint egy macskája lett, amikor a szomszéd macskája bekerült. A szomszéd most másik állatvédelmi szervezetben dolgozik, és hozzájárul a kisbábák fogadásához. Aske nem tudta igazán kezelni ezt. Peter barátnője úgy gondolta, próbálják meg, ha Aske ott marad velük. A férfi megtette. „És akkor újra felfedezte a macskák örömét”, mondja Peter. Igen, néha úgy érzi, hazavisz néhány macskát, és alapvetően három macskát lehet otthon, ahol Peter él. De mint megjegyezte, az Aske nem értékelne sokat. Tapasztalat szerzése a munkában Az önkéntes leszel, és a műszakok négy órát tartanak. Ha érdekel, akkor a sürgős igények esetén is hívhatók. És nem dolgozol egyedül, hanem támogatásban részesülsz egy alkalmazotttól. Nem igényel sok minősítést, de tétanuszoltást kell kapnod: A macskacsápa veszélyes lehet. Peter biztosan javasolja, hogy önkéntes legyen: Ha kedves egy macskához – és talán maga nem tud egy macskát tartani – és segíteni szeretne a macskák (és az alkalmazottak) érdekében, akkor sok értelme van az önkéntességnek.
Olvasd el az eredetit (da)
Peter Lauridsen har gennem de seneste tre år været frivillig hos Kattens Værn i Brøndby. Hver mandag kl. 08.00 når han møder, checker han dagsplanen, der er hængt op i hver af stuerne, og så pakker han ellers sin rengøringsvogn og går i gang. Her skal tømmes kattebakker, skiftes håndklæder og gøres rent i burene, her skal støvsuges og vaskes gulv, og slidt eller defekt legetøj bliver skiftet ud. Startede som kattenusser Det var i sin tid Peters nabo, der lokkede ham herud – det var i 2018. Hun var selv frivillig. »Jeg startede som kattenusser i nogle timer en gang om ugen. Det indebærer, at man tager sig af kattene – især dem, der udviser størst utryghed, og som er mest tilbageholdne. Det er utroligt givende, når man vinder deres tillid,« fortæller Peter. En dag manglede her personale på grund af sygdom, og Peter tilbød at hjælpe med. Det bekom ham så vel, at han ændrede status til frivillig. Det var midt i killingesæsonen, hvor der er absolut travlest på internaterne. Der er stadig tid til at nusse om kattene, men det sker som oftest samtidig med, han arbejder. I en situation med et fyldt internat – og desto mere at gøre – er der dog sjældent rigtig tid. Peter holder meget af alle dyr, men »men jeg er meget glad for katte,« understreger han: »De er kælne og nærværende. Enten accepterer de én, eller også gør de ikke. Og så skal man ikke gå tur med en kat som med en hund; det er mit helbred ikke rigtig til,« fortæller Peter. Han er førtidspensionist og døjer med en invaliderende rygskade. Da glæden blev genvakt Som barn havde han kat. I voksenlivet fik han først kat igen, da naboens kat flyttede ind. Naboen arbejdede nu i en anden dyreværnsorganisation og bidrog blandt andet med at tage killinger i pleje. Det kunne Aske ikke rigtig med. Peters kæreste syntes, de skulle forsøge, om Aske ville bo hos dem. Det ville han. »Og så blev glæden ved katte jo genvakt,« fastslår Peter. Jo, man får ind imellem lyst til at tage nogle af kattene med hjem, og principielt må man have op til tre katte dér, hvor Peter bor. Men som antydet er det ikke noget, Aske ville sætte stor pris på. Læres op Man læres op som frivillig, og vagterne strækker sig over fire timer. Er man interesseret, kan man også tilkaldes, hvis der opstår et pludseligt behov. Og man arbejder ikke alene, men suppleres af en medarbejder. Her kræves ikke voldsomt mange kvalifikationer, men man skal have fået en stivkrampevaccination: Kattebid kan være farlige. Peter kan godt anbefale at blive frivillig: Er man katteglad – og måske ikke selv kan have kat – og vil man være med til at gøre en forskel for kattene (og for medarbejderne) – så giver det i høj grad mening at være frivillig.
Megjelent 2 hónappal ezelőtt
