Horacy örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Felnőtt · 4 évek
Egy örökké kisállat, de egy felnőtt kutyáépítésben - ez a megfogalmazás valószínűleg legjobban leírja Horaszt. Egy szikra a szemében, egy csalásszeme kis rángása, egy mosolygó orra, és egy végtelen játékra való vágy - ezek a jellemzői ennek a szép kutyának. Nincs unalmas pillanat Horasszal. Szereti a labdák elkapását és a puha játékokkal játszani. Általában minden lehet játék számára - egy régi takaró, egy hajtű, egy sapka, egy élelmiszerdoboz vagy egy bot darabja. Leginkább az emberekre szorul, és az időt velük tölteni a legnagyobb prioritása. Ezért minden sétája valódi ünnep a számára! Együtt sétálva gyakran visszanéz a személyhez, hogy biztosan vele megy. Szívesen puffasztja ki a mellkasát, és feltárja a hasát a simogatásra. Biztosan nagy segítség lenne egy családnak. Könnyű elképzelni, amint a kertben futkos a gyerekekkel, vagy visszahozza a dobott labdákat. Horas nem kis kutya, de teljesen kezelhető. Nem probléma a szőrének dörzsölése, a lábfejek ellenőrzése, vagy a szájának megtekintése. Több parancsot is megtanult - tud "ülj", "feküdj", "kezet rázd" és fordul. Szívesen végzi azokat a gyakorlatokat, amelyek erősítik a hátsó lábait. Biztosan tanulhat tovább, mert gyorsan fogja felfogni az új trükköket, és a munka egy emberrel (különösen egy élelemmel vagy labdával) nagy örömöt okoz neki! Először sétálás közben húzni próbál, de miután elmúlik az első izgalom, sétálni vele élvezetes. Az állatmenhelyen Horas megtanulta, hogy átmenjen más kutyák mellett, de nem igazán szereti őket, ezért jobb lenne, ha otthon élne, ahol nincs kutyás társaság. Horas már nem a legfiatalabb. Nem kicsi, pufi, sem egy kedves kisbárány. A szegényes világban ezen állatoknak könnyebb - minél kisebb, fiatalabb és szépibb. És mi lesz Horasszal? Hogyan versenyezhet velük, hogyan próbálhat megtalálni egy otthont, annyi előny mellett, ilyen csodálatos karakterrel? De próbálkozik, hiszen hiszem, nagyon keményen próbálkozik minden nap. Nem adja fel a reményt, nem veszti el jókedvét, örömmel élvezi minden kíméletességet és érdeklődést, amit kap. És mindazt, bár több mint négy évig volt börtönben... És mi szeretnénk, hogy végül élvezze a boldog kutyaéletet a saját emberével. Nem tudjuk, mennyi idő maradt Horasznak, de kevesebb, mint korábban. És nem szabad időt vesztegetnie az állatmenhelyen. De élni a legjobb kutyaidőt - a saját emberével, aki szeretetet, gondoskodást és jelenlétet ad neki. És ő szeretni fogja mindaddig, amíg a világban van.
Olvasd el az eredetit (pl)
Wieczny szczeniak w ciele dorosłego psa – to określenie chyba najlepiej opisuje Horasia. Błysk w oku, zawadiacko klapnięte ucho, uśmiechnięty pyszczek i nieustanna chęć zabawy – oto charakterystyczne cechy tego pięknego psa. Z Horasiem nigdy nie ma nudy. Uwielbia aportować piłeczki i bawić się pluszakami. Właściwie wszystko może stać się dla niego zabawką – stary kocyk, gumka do włosów, czapka, pojemnik na karmę czy kawałek patyczka. Najbardziej jednak nasz pan owczarek kocha ludzi i spędzanie z nimi czasu jest dla niego absolutnym priorytetem. Dlatego każdy spacer to dla niego prawdziwe święto! Podczas wspólnej przechadzki często zawraca do człowieka i upewnia się, że ten na pewno idzie razem z nim. Chętnie wypina też pierś i wystawia brzucho do głaskania. Na pewno byłby niesamowitą pociechą dla jakiejś rodziny. Tak łatwo wyobrazić go sobie, jak gania po ogrodzie z dzieciakami czy przynosi im rzucone piłeczki. Horacy nie jest małym psem, jest natomiast całkowicie bezproblemowy w obsłudze. Nie ma problemu z czesaniem, sprawdzaniem łap, czy zaglądaniem do pyska. Nauczył się też kilku komend – umie „siad”, „leżeć”, „podaj łapę” i obroty. Z chęcią wykonuje również wszystkie ćwiczenia pomagające wzmocnić jego tylne łapy. Z pewnością jest w stanie nauczyć się jeszcze więcej, bo nowe sztuczki łapie w locie, a współpraca z człowiekiem (zwłaszcza z argumentem w postaci parówek lub piłki) sprawia mu ogromną frajdę! Na spacerach z początku ciągnie, ale gdy miną pierwsze emocje, przechadzka z nim to przyjemność. Podczas pobytu w schronisku Horacy nauczył się mijać inne psy, jednak nie jest ich największym fanem, dlatego lepiej, aby zamieszkał w domu bez psiego towarzystwa. Horacy nie jest już najmłodszy. Nie jest też malutki, puchaty, nie jest słodkim szczeniaczkiem. W smutnym świecie bezdomności takie zwierzaki mają łatwiej – te mniejsze, młodsze, śliczne. A Horacy? Jak on ma z nimi konkurować, jak ma się starać o dom, pomimo tak wielu atutów, tak wspaniałego charakteru? Ale się stara, uwierzcie, tak bardzo się stara, każdego dnia. Nie tracąc nadziei, nie tracąc pogody ducha, wylewnie ciesząc się z każdego przejawu dobroci i zainteresowania, jaki go spotka. I to pomimo ponad 4 lat spędzonych za kratami… A my tak bardzo byśmy chcieli, żeby wreszcie zaczął cieszyć się życiem u boku swojego człowieka. Nie wiemy, ile czasu zostało Horasiowi, ale już mniej niż więcej. I nie powinien tego cennego czasu tracić w schronisku. Ale żyć najlepszym psim życiem – z własnym człowiekiem, który podaruje mu miłość, troskę i obecność. I będzie go kochał do końca jego dni.
Ingyenes fiók — 10 kapcsolat tartalmazott
Megjelent előző hónap
