Mikiņš örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi · Felnőtt · 4 évek
Mikiņš – egy macska, aki kitalált egy életmódot. Volt idő, amikor az Ulubele minden macskája csak beltérben élt – a rosszkedvű és magányosak a magánházakban, a társasak a saját macskaszobákban, a kisbabák a szoptatószoba-ban. Minden ezzel a pillanattal, amikor néhány különleges "látványos tarka" – természetesen nagyon visszafogott és vad – hosszú idő óta tervezett menekülési tervét hajtotta végre, és kisurrant a macskaház ajtaján. Nem lehetett rábírni, hogy visszatérjen, de nem is ment messzire – senki sem tagadná meg a garanciált ételt. A Shed az Ulubele látogatóinak központi fogadópontja, ahol minden érkező – önkéntesek, fogadók, érdeklődők – regisztrál, és ahol az ajándékolt dolgok kerülnek elhelyezésre. Rövid idő után a tarka kisbaba „megjelölte” a Shedet. Felült a legmagasabb polcra, figyelmesen nézte, de gyorsan elkerülte bármilyen figyelem jeleit. Idővel az observációs pont lejjebb került, amíg a kíváncsiság és az elviselhetetlen gyengeség a kaják iránt felmászott a földre, odament, és kezdett beszélgetni az emberekkel. Először megbízható egy személyben – abban, aki mindig valódi konzervet tartott a zsebében. Ezután meg tudott nézni más kétlábú lényeket – hozzászokott ahhoz, hogy a kezek nemcsak a süteményt kínálják, hanem barátságosan simogatnak, és olyan meleg és kényelmes, amikor a Shed kanapéjához nyomva a lábakhoz csücsül. És az emberek nagyszerűek. Ebben a pillanatban az ismeretlen tarka kapta a nevet Mikiņš-et, és teljes jogú tagja lett a Ulubele Shed csapatának. Most 4 éves, biztos, büszke és nagyon beszélős macska, aki élvezi a jövőben hozott párnák puhaságát, és kedvenceivel üdvözlődik a szabad óráiban, hogy ma még semmi finomat nem kapott. Mindig szolgálatban van, és figyeli a Shed peremét. Fontosabb még, hogy Mikiņš kitűnő személyes fejlődési képzője egy egész csoportnak a Shed életmóda követői. Leopold, Drakula, Kongó, Szürke, Driznaks – mindegyikük a Macskakert lakója, utcára száműzött állatok, akik a menhelyre jöttek szégyenlős vad állatként, elkerülték az embereket, de nem voltak hajlandók csak a Kertben élni. Egymás után követték Mikiņš inspiráló példáját, és fokozatosan (polcokon át) megállapodtak egy társas életmódban, őrködtek őszintén a Shed-en, beszélgettek a látogatókkal, szerettek belopakodni és értékelni a különböző autóülés márkák puhaságát, és hálásan letettek a tál mellé a hozzájárulásukat – egy elfogott patkányt. Egyikük sem hasonlít a szégyenlős vad állathoz, aki elrejtőzik az emberektől. Most, hogy a Shed életmódnak vannak követői, Mikiņš úgy érzi, készen áll hazamenni, ahol ő lenne a fő. Az életmódja egy magánházat igényelne, amelyben be-és kijöhetszik akarata szerint (és a saját kanapéját), rengeteg ember, akikkel beszélgethet a hírekről, de tiszteletben kell tartani a kívánságát, hogy független macska maradjon. Bár nagyon jóindulatú és barátságos, nem szereti, ha felszabadítják – nem morog vagy karmol, de kissé sértődötten, büszkén felemeli a fejét, és elment. Mert ő egy macska, aki tudja, hogyan rendezze az életet a saját megértése szerint. Egy macska, aki kitalált egy életmódot. És van követője! Jelenleg Mikiņš egy biztos, erős férfi a csúcspontján. „Első pillantás, első mosoly…” – így jelentette be Mikiņš a Ulubele Shed-et. Még mindig nagyon fiatal és bizonytalan. Egy macska, aki kitalált egy életmódot. Kicsi Mikiņš álmai annyira édesek, hogy teljesülnek. Mikiņš, mint egy igazi királyi udvari „gombaféleség”, döntött arról, hogy teszteli az összes ajándékolt párna, törölköző és textil részlet használhatóságát.
Olvasd el az eredetit (lv)
Šķūņa MIKIŅŠ – Kaķis, kurš izdomāja Dzīvesveidu Bija laiks, kad visi Ulubeles kaķi dzīvoja tikai iekštelpās – nesaticīgie un vienpatņi mitinājās privātos būros, komunikablie – savā vaļā kaķu istabās, bēbīši – bērnudārzā. Tas viss līdz brīdim, kad kāds īpaši šķirnīgais “Latvijas strīpainais”- pēc dabas ļoti bailīgs mežonītis – realizēja ilgi loloto bēgšanas plānu un izspruka pa kaķu mājas durvīm. Atpakaļ nekādi nebija pierunājams nākt, taču arī nekur tālu negāja – neviens jau labprātīgi neatteiksies no garantētām pusdienām.. Šķūnis – centrālais Ulubeles apmeklētāju sagaidīšanas postenis, kurā piesakās visi atbraukušie – brīvprātīgie, adoptētāji, interesenti un kurā tiek novietotas ziedotās lietas. Pēc neilga laika strīpainais kaķupuika “uzzīmējās” Šķūnī. Sēdēja uz visaugstākā plaukta, uzmanīgi vēroja, bet no jebkādas uzmanības apliecinājumiem ātri izvairījās. Ar laiku novērošanas postenis kļuva par vienu plaukta līmeni zemāks, līdz ziņkārība un nepārvarama vājība uz gardumiem lika nokāpt uz zemes, pienākt un sākt runāties ar cilvēku. Visupirms uzticību ieguva viens – tas, kuram kabatā vienmēr bija ĪSTIE konserviņi. Un tad jau varēja apskatīties apkārt un novērtēt arī citus divkājainos – pierast, ka rokas ne tikai pasniedz kārumus, bet arī tīkami glauda un ir tik silti piespiesties klāt uz Šķūņa dīvāna, pieglausties kājām. Un vispār cilvēki ir forši. Ar to brīdi anonīmais strīpainais ieguva vārdu MIKIŅŠ un kļuva par pilntiesīgu Ulubeles Šķūņa komandas biedru. Tagad 4 g.v.Mikiņš ir pašpārliecināts, brangs un ļoti runātīgs runcis, kurš novērtē tikko Šķūnī atvesto segu mīkstumu un no miega brīvajās stundās laipni sagaida apmeklētājus, lai pasūdzētos, ka šodien nekā garšīga nav dabūjis. Viņš vienmēr ir uz vietas un pieskata Šķūņa perimetru. Kas vēl svarīgāk – Mikiņš ir izcils personības izaugsmes treneris veselam bariņam Šķūna dzīvesveida sekotāju. Leopolds, Drakula, Kongo, Pelēkais, Driznaks – viņi visi ir Kaķu dārza iemītnieki, ielu koloniju kaķi, kas nonāca patversmē kā bailīgi mežoņi, vairījās no cilvēkiem, bet nebija pierunājami uzturēties tikai Dārzā. Viens pēc otra viņi sekojuši Mikiņa iedvesmojošajam piemēram un soli pa solim (plauktu pa plauktam) kļuvuši par sociāla dzīvesveida cienītājiem, kuri godprātīgi dežūrē Šķūnī, parunājas ar apmeklētājiem, mīl ielīst un novērtēt dažādu automašīnu marku sēdekļu mīkstumu un pateicībā par gardām ēdienreizēm katru dienu blakus bļodiņai lepni noliek savu pienesumu – nomedītu peli. Neviens no viņiem vairs neatgādina bailīgu mežonīti, kas slēpjas no cilvēkiem. Tagad, kad Šķūņa dzīvesveids guvis sekotājus, Mikiņš domā, ka būtu gatavs doties uz mājām, kurās viņš būtu Galvenais. Viņa dzīvesveidam atbilstoša būtu privātmāja ar iespēju staigāt iekšā un ārā pēc patikas (un savu dīvāniņu), pietiekami daudz cilvēku, ar kuriem pārrunāt jaunumus, bet kuri respektētu viņa vēlmi būt neatkarīgam kaķim. Lai arī bezgala mīļš un draudzīgs, viņam nepatīk, ja viņu mēģina ņemt rokās – viņš nešņāc un neskrāpē, bet mazliet aizvainots, lepni paceltu galvu aiziet prom. Jo viņš taču ir kaķis, kurš zina, kā vajag iekārtoties dzīvē pēc savas saprašanas. Kaķis, kurš izdomājis dzīvesveidu. Un viņam ir sekotāji! Šobrīd Mikiņš ir pašpārliecināts, miesu un spēku uzaudzējis vīrs pašos spēka gados. “PIrmais skats, pirmais smaids…” – tā Mikiņš “uzzīmējās” Ulubeles Šķūnī. Vēl pavisam slaids un nepārliecināts par sevi.Kaķis, kurš izdomāja dzīvesveidu Mazā Mikiņa sapņi ir tik saldi, ka piepildās. Mikiņš kā īsts karaliskā galma “sēņu vīrs”apņēmies izmēģināt visu ziedoto segu, dvieļu un auduma gabalu faktūru pielietojamību.
Megjelent 2 hónappal ezelőtt
