Mister Monk örökbefogadása
Férfi · Fiatal · 3 évek
Tisztelt állatmenhely dolgozók! sajnos el kellett engednem Mr. Monkot a színarany hídra 2023. december 18-án. A kutyának egy viszonylag nagy májrákot diagnosztizáltak a házi orvos 2023. szeptemberében. Néhány nappal ezelőtt már semmit nem evett. 1-2 darab főtt csirke és egy kis juhsajt volt az étkezése. Úgy tűnt, éhes, de bármit is tettek elé, nagyon keveset evett. A házi orvos azt mondta, hogy súlyosan sovány, és a nagy has tele van daganatokkal. Egyszerűen ideje volt elmennie. Mr. Monk (és a név tökéletesen illik rá) a legjobb zokni volt, akivel valaha gondoskodtam. A macska és a szomszéd kutyára általában figyelmen kívül hagyta őket, és sosem provokálták őt. Az esti órákban a kanapén ült velem, és televíziónézést nézett. „Nővére”, Bibi megengedte, és néha volt egy orrütés, de nem gyakran. Mr. Monk nem jött be az ágyba. Csak reggel, hogy emlékeztessen (természetesen még a felkélés előtt), hogy most – pontosan most – éhes, és mindjárt ennie kell, különben meghal. Sok történetet tudott, de a legtöbb időben inkább úgy hangzott, mintha kiabálna velem. „JÖJJ EL ÉHESSEDNI!” vagy „Miért van még mindig becsukva a ajtó, amikor itt állok legalább 3 másodperce?” Különben mindig mellettem volt, amikor otthon voltam (és a távmunka miatt sokat voltam otthon). Amikor valóban elmentem egy barátomhoz egy éjszakára, alig hagyott el a szellőt. Minden néhány percenként biztosítania kellett, hogy ott vagyok. A számítógép ellensége volt. Hosszú órákat ülve dolgoztam, miközben nem szántam időt rá, hogy megpetegessem. A képessége volt arra, hogy átugorja a billentyűzetet, és a megfelelő gombokat nyomja meg, amelyek leállítják a gépet...? Amikor egy ideig utaztam, hamar elfogadta “a macskafelügyelőt” Waltraudot, aki etette. Ő engedélyt kapott rá, hogy megdörzsölje és megpetegesse. Mélyen hiányozni fog (Bibi éppen keresi), és soha nem felejtem el. Köszönöm, hogy lehetőséget adtam Mr. Monknek, hogy néhány szép évvel élhessen tovább. Sok szeretettel és szomorú üdvözlőlevellek G.G.
Olvasd el az eredetit (de)
Liebe Tierheim-Mitarbeiter, leider musste ich am18.12.2023 Mister Monk über die Regenbogenbrücke gehen lassen. Er hatte nach Diagnose des Tierarztes im September 2023 einen recht großen Leber-Tumor. Seit ein paar Tagen hat er gar nicht mehr gefressen. 1 -2 Stücke gekochtes Hühnchen und ein bisschen Ziegenfrischkäse. Er schien Hunger zu haben, aber egal, was ich ihm vorgesetzt habe, gefressen hat er (so gut wie) nichts. Der Tierarzt meinte, er wäre total abgemagert und der dicke Bauch wäre inzwischen voller Tumore. Es wäre einfach an der Zeit für ihn, zu gehen. Er konnte mit seinem Köpfchen in meiner Hand ganz ruhig und entspannt über die Regenbrücke gehen. Mister Monk (und das Mister passte hervorragend zu ihm) war die coolste Socke, die ich je betreuen durfte.? Er hat die Kater und den Nachbarhund in der Umgebung mehr oder weniger ignoriert und sich auch nicht provozieren lassen. Gerne hat er zum Schluss neben mir auf dem Sofa gesessen und TV geguckt. Seine "Schwester" Bibi hat er akzeptiert und hin und wieder gab es einen Nasenstupser, mehr aber eigentlich nie. Ins Bett kam Mister Monk nicht. Nur morgens, um mich (natürlich vor dem Wecker) daran zu erinnern, dass er jetzt - und zwar genau jetzt! - Hunger hat und SOFORT etwas zu fressen benötigt, weil er sonst (natürlich) elendig verhungern würde ?. Er konnte viel erzählen, meistens klang es allerdings eher, als würde er mich anbrüllen. "Los FUTTER!" oder "Wieso ist die Tür noch nicht auf, obwohl ich schon mind. 3 Sekunden davor stehe?" Ansonsten war er immer in meiner Nähe, wenn ich zuhause war (und durch Homeoffice war ich viel zuhause). Wenn ich mich tatsächlich mal erdreistet habe, bei einer Freundin zu übernachten, ist er danach kaum von meiner Seite gewichen. Alle paar Minuten musste er sichergehen, dass ich noch da bin. Der Computer war sein Feind. Da habe ich ja stundenlang gesessen und gearbeitet und ihn nicht pausenlos gestreichelt. Er hatte das Talent, über die Tastatur zu klettern und genau die richtigen Tasten zu treffen, die das Gerät herunter gefahren haben.... ? War ich mal eine Weile in Urlaub, hat er die "Katzenbetreuerin" Waltraud schnell akzeptiert, sie hat ihm ja Futter gegeben. Sie durfte ihn auch anfassen und streicheln. Wir werden ihn schmerzlich vermissen (Bibi sucht ihn im Moment) und niemals vergessen. Danke, dass ich Mister Monk noch ein paar schöne Jahre schenken durfte. Viele liebe und traurige Grüße G.G.
Ingyenes fiók — 10 kapcsolat tartalmazott
Megjelent előző hónap
