Ralfas örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi · Idős · 9 évek
Szia! Én vagyok Ralfas! 8 éves vagyok, és azt hiszem, már gyerekkoromban is világos volt, hogy végül menedékhelyre kerülök. Kiskutyaként vettek magukhoz. Otthon nevelték. Boldog kis kutya voltam: sokat ugattam, sokat aludtam, és sokat haraptam. Az új tulajdonosom meguntatta magát. Ehelyett, hogy megtanított volna arra, hogy kint harapjak, kiengedtek a kertbe. Egy kutyaszobát állítottak fel, és bezártak. Gondoltam, ott fogok maradni örökre. Helytelenül gondoltam. A tulajdonosok szétmentek, és egy idő után az új tulajdonos visszahozott az apartmanba. Először ostobán viselkedtem ott, de aztán bevezették a kutyaszobát, és megtanultam nyugodni a biztos helyemen. Ő igyekezett, és én úgy gondoltam, hogy ott fogok maradni örökre. Ismét tévedtem! Erős kutya vagyok, és sokat reagálok más kutyákra, ezért a tulajdonosom nem tudta kezelni. Ehelyett, hogy megtanított volna rá, hogy ne reagáljak azokra a kutyákra, vagy nyugodtabban reagáljak, elvitt a menedékhelyre. Azonnal megmutattam mind a negatív oldalamat: reakciók a másik kutyákra, végül még az ételbowlom őrzése is. Most ők a kezükből adnak nekem :) Ez volt az eredeti célom, de ők még mindig nem értenek :D A emberek két csoportra oszlottak: az egyik oldal az állítja, hogy nehéz kutya vagyok, a másik pedig az egész jogi csapatom, akik állítják, hogy nagyszerű kutya vagyok, aki szereti az embereket, a gyerekeket, játékos, és hogy az, hogy nem nagyon szeretem a kutyákat, egyszerűen nem bírták elviselni az előző tulajdonosaim. Mondják, hogy hozzárendelnek nekem egy kemény önkéntest, aki meg fogja tanítani, hogy nyugodtan sétáljak a kutyák mellett, nincs probléma. Először attól féltem, hogy itt fogok maradni örökké. De addigra már sokszor tévedtem, remélem most is tévedek. Ha megosztod a posztomat, igazán segíthetsz abban, hogy közelebb kerüljek egy jövőbeli tulajdonoshoz, és ismét meglepjem magam. Köszönöm!
Olvasd el az eredetit (lt)
Hi! Aš Ralfas! Man 8 metai ir, man atrodo, kad jau vaikystėj buvo aišku, kad atsidursiu prieglaudoj. Šeimininkai pasiėmė mane mažą liauškį. Augino namie. Aš buvau linksmas mažas šuniukas: daug siaučiau, daug miegojau ir daug sysiojau. Šeimininkas užsikniso. Ir vietoj to, kad mokytų mane sysioti lauke, ištribino į tą lauką gyventi. Pastatė voljerą ir uždarė. Galvojau, kad visam laikui. Klydau. Išsiskyrė mano šeimininkai ir po kurio laiko šeimininkė pasiėmė mane į butą. Iš pradžių draskiausi ten kaip kvailys, bet paskui mane supažindino su narvu ir išmokau sau saugioj vietoj nurimti. Ji tikrai stengėsi ir aš jau galvojau, kad liksiu ten visam laikui. Ir vėl klydau! Aš esu stiprus šuo ir lauke labai reaguoju į šunis, tai šeimininkė per silpna mane išlaikyt. Vietoj to, kad mokytų mane nereaguoti į tuos šunis arba reaguot ramiau, šeimininkė atidavė mane į prieglaudą. Čia iškart parodžiau visus savo minusus: reakcijas į šunis, galiausiai dar ir tai, kad saugau maisto dubenėlį. Dabar mane maitina iš rankų :) Toks ir buvo mano tikslas, tik panos dar nesupranta :D Jos susiskirstė į dvi stovyklas: vienoje pusėje tos, kurios sako, kad aš esu sudėtingas šuo, kitoje - visa mano advokačių kontora, teigianti, kad esu nuostabus šuo, mylintis žmogų, vaikus, žaismingas, o tai, kad nesu didelis šunų fanas tėra dalykas, su kuriuo prieš tai buvę mano žmonės tiesiog nesitvarkė. Kalba, kad man priskirs kažkokį ten kietą savanorį ir jis padarys mane pro šunis ramiausiai praeinančiu inteligentu. Kažkaip pradžioj buvau išsigandęs, kad galiu likti čia amžinai. Bet iki šiol ne kartą klydau, tikiuosi, kad klystu ir dabar. Jei pasidalintumėt mano skelbimu, labai padėtumėt man priartėti prie būsimo šeimininko ir vėl save nustebinti. Ačiū! ____________________________________
Megjelent 4 hónappal ezelőtt
