ANECZKA örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi · Felnőtt · 4 évek
Születési év: 2022 ANECZKA a Polgárőrség segítségével került hozzánk. Egy tragikus állapotban találták meg a közúton – mozdulatlan, rémülten és sérülten. Minden jel arra utalt, hogy egy autó ütötte el, majd magára hagyták. A diagnózis megrázó volt: törött csípő, törött farok és súlyos sérülés a húgyhólyagban. A hatás ennyire erős volt, hogy ANECZKA még mindig nem tud önszabályozottan vizeledezni, manuálisan kell kivonni a vizeletét. Minden nap küzdelem volt a kényelméért, a legkisebb javulásért, a reményért, hogy egyszer újra élhet fájdalom nélkül. Az első napokban sz prácticamente nem mozdult. Nyugodtan feküdt, mintha az erőt is elvesztette volna a küzdelemhez. És mégis, hetről hetre lassan visszatért az életbe. Ma már önállóan mozog, bár még nagyon bizonytalanul. A csípője továbbra is időre van szüksége a teljes gyógyuláshoz. Minden lépés nagy erőfeszítést igényel tőle. Az, ami leginkább megindító, az az, hogy bár minden szenvedést elszenvedett az emberektől és a sorsától, ANECZKA nem veszítette el a bizalmát. Nagyon gyengéd, és közeliségre vágyik. Elég csak a kezedet nyújtani, és azonnal beleszorítja a kezedbe, és csendesen morogni kezd, mintha azt akarná mondani, hogy még mindig hisz a jóságban. ANECZKA nagyon szüksége van egy nyugodt, szeretetteljes házra. Olyan helyre, ahol soha többé nem fog fájdalmat, félelmet vagy egyedülállást érezni.
Olvasd el az eredetit (pl)
Rok urodzenia: 2022 Aneczka trafiła do nas dzięki Straży Miejskiej. Została znaleziona przy drodze w tragicznym stanie — nieruchoma, przerażona i obolała. Wszystko wskazywało na to, że została potrącona przez samochód i pozostawiona sama sobie. Diagnoza była druzgocąca: połamana miednica, złamany ogon i poważnie uszkodzony pęcherz. Uderzenie było tak silne, że Aneczka do dziś nie potrafi samodzielnie oddawać moczu i musi być manualnie odsikiwana. Każdy dzień był walką o jej komfort, o najmniejszą poprawę, o nadzieję, że jeszcze kiedyś będzie mogła żyć bez bólu. Przez pierwsze dni niemal się nie ruszała. Leżała cicho, jakby straciła już siłę, by walczyć. A jednak z tygodnia na tydzień zaczęła powoli wracać do życia. Dziś porusza się już samodzielnie, choć nadal bardzo chwiejnie. Jej miednica wciąż potrzebuje czasu, by całkowicie się zrosnąć. Każdy krok kosztuje ją ogromny wysiłek. Najbardziej porusza jednak to, że mimo całego cierpienia, którego doświadczyła z rąk człowieka i losu, Aneczka nie straciła zaufania. Jest niezwykle łagodna i spragniona bliskości. Wystarczy wyciągnąć rękę, a ona od razu wtula się w dłoń i zaczyna cicho mruczeć, jakby chciała powiedzieć, że nadal wierzy w dobro. Aneczka bardzo potrzebuje spokojnego, pełnego miłości domu. Takiego, w którym już nigdy nie zazna bólu, strachu i samotności.
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
