Con il cane…sul cucuzzolo della montagna örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Kölyök · 6 hónapok
A hegyi kirándulás az egyik legszebb tevékenység, amit kutyával lehet csinálni. De figyelmesen. Az első szabály nyilvánvalónak tűnik, de nem annyira, mivel gyakran azok a emberek, akik kutyájukkal járnak, csak a saját képességeikre és fizikai állapotukra gondolnak (néha még azokra sem!), mintha természetes lenne, hogy a kutya bármilyen emelkedést és bármilyen hosszú útvonalat is el tud vinni. Ehelyett a kirándulásnak megfelelőnek kell lennie a kutyára, egészségi állapotára, életkorára, méretére, edzettségi szintjére és fáradtság ellenálló képességére. Közepes vagy nagy kutyákat csak egy éves kor után szabad a hegyekbe vinni, de nem kell emelkedést felmennie, amit még hat hónappal később kell elkezdeni, figyelembe véve, hogy egy hosszabb út kevesebb emelkedést igényel, és fordítva. Kis kutyák és brachicefál fajták gyorsabban fáradnak, ezért az útvonal arányos legyen képességeikkel. Van egy nézet, hogy a kutya a hegyekben (egy városi területtől eltérő régióban) mindig le lehet engedni a kutyaszorítóból, így teljesülhet a kívánsága, hogy futni és szaglászni tudjon. Ez egy nagyon gyakori gondolkodásmód, típusos azoknál az embereknél, akik a legjobb esetben egyszerűen nem készültek fel és rosszul informáltak, de gyakran magabiztosak és túlzottan önbizalmasak is. Valójában soha nem szabad leengedni a kutyát a kutyaszorítóból, ha veszélyt jelenthet, például más kirándulók, síelők, kerékpárosok, látogatók vagy hegyi házak vezetői számára, vagy ha tiltás van (sőt, néha akár tilalom is), amely védi a védett területeket és természetvédelmi területeket. Azonban ezen helyzetek kivételével a fő ok arra, hogy ne engedjük le a kutyát, ha nem válaszol megfelelően a tulajdonos hívására, az a vadállatok védelme: egy kutya, amely üldözi a hegyekben található sok vadállat valamelyikét, nemcsak a vadállat életét veszélyezteti (még ha nem sérül vagy meg nem hal a kutyától, akkor is megsérülhet vagy legalábbis meggyengülhet a menekülés miatt, és így érzékenyebb lesz a többi vadállat általi ragadozásra), hanem az övéét is, mivel lehetséges, hogy beteg vadállatokkal érintkezik (kanyaró, tuberkulózis, de még Aujeszky-betegség is, amit egy vírus okoz, amely természetes gazdája a vadkan, és amelyhez nincs hatékony kezelés). Egy külön lap a "A kutya a társadalomban" szekcióban az Apaca Útmutatóiban (hallgatható formában is) összegyűjt sok egyéb hasznos információt a felszerelésről, arról, hogyan lehet megközelíteni az útvonalat, és arról, mit kell tenni a hegyi kirándulás előtt és után.
Olvasd el az eredetit (it)
L'escursione in montagna è tra le attività più belle da fare con il cane. Ma con coscienza. La primissima regola da rispettare sembra ovvia, ma non lo è affatto, dato che spesso chi si accompagna al cane pensa soltanto alle capacità proprie e alla propria condizione fisica (talvolta neppure a questa!), quasi fosse scontato che il cane possa affrontare qualsiasi dislivello e qualsiasi durata del percorso. Invece, l’escursione deve essere adeguata al cane, al suo stato di salute, alla sua età e taglia e al suo livello di allenamento e al grado di resistenza alla fatica. Cani di taglia media o grande dovrebbero essere condotti in montagna solo dopo l’anno di età ma senza che debbano affrontare dislivelli, per affrontare i quali bisognerà attendere altri 6 mesi, tenendo conto che un percorso più lungo dovrà comportare meno dislivello e viceversa. I cani di piccola taglia e le razze brachicefale tendono ad affaticarsi più facilmente e quindi il percorso dovrà essere proporzionato alle loro capacità. C'è poi la convinzione che il cane in montagna (in quanto area extraurbana) possa essere lasciato libero sempre, in modo che finalmente dia sfogo al proprio desiderio di correre e annusare. E' un modo di pensare frequentissimo, proprio di persone che nell'ipotesi migliore sono solo sprovvedute e poco informate, ma che spesso brillano anche per arroganza e prepotenza. In realtà, il cane non può mai essere lasciato libero se è in grado di arrecare pericolo ad esempio, ad altri escursionisti, a sciatori, a ciclisti, ad avventori o gestori dei rifugi, e così via o se c'è un divieto (che talvolta è addirittura di accesso) a salvaguardia di aree protette e di parchi naturali. Ma al di fuori di tali fattispecie, la motivazione principale per non lasciare libero il cane che non risponde prontamente ai richiami del conduttore è la necessità di tutelare la fauna selvatica: un cane che rincorre uno dei molti animali selvatici presenti in montagna mette in pericolo non solo la vita del selvatico (che se anche non verrà ferito o ucciso dal cane potrà però ferirsi o comunque indebolirsi per l’inseguimento ed esporsi così a una più facile predazione da parte di altri selvatici), ma anche la propria per l’eventuale contatto con esemplari selvatici malati (rabbia, tubercolosi, ma anche la malattia di Aujeszky, causata da un virus che ha come ospite naturale il cinghiale e per la quale non esiste un trattamento efficace). Una scheda specifica nella sezione “il cane nella società” delle Guide di Apaca (anche in formato audio) raccoglie molte altre utili informazioni sull'attrezzatura, sulle modalità di affrontare il percorso e sulle cose da fare prima e dopo l'escursione in montagna.
Megjelent 5 hónappal ezelőtt
