Lucy örökbefogadása
Keverék fajta · Nő · Felnőtt · 7 évek
Szia, én vagyok Lucy, keverék fajta border collie. Hosszú ideig éltem a fogadószüleimmel, és minden rendben ment. ... Amíg el nem döntötték, hogy váljanak. Azonnal megváltozott az életem, és egyre nehezebbé vált számomra. Kezdtem erősen védni a házam és különösen a gazdám. A látogatók már nem jöhettek be bátran, és nagy problémáim voltak a fiatalabb, aktívabb fiúval a házban. A fogadószülőm már nem tudta kezelni a helyzetet. Még a séta is nagyon stresszes volt számomra; reaktív voltam a kantáron, és könnyen felizgultam. A múltam miatt nem tanultam meg a kulcsfontosságú társasodási időszakban, hogyan kell megbirkózni ezekkel a helyzetekkel, ami még nehezebbé tette. Az én kedves emberem segítséget kért a menhelytől. Ők megnézték a házamban, ami nagyon nehéz volt számomra. Látták, hogy nem biztonságos senkinek, ha ott maradok. Szerencsére sikerült találni helyet számomra, így most megkapom a nyugalmat és irányítást, amire szükségem van. Néha még mindig nehéz a ismeretlen emberekkel. Inkább távol maradok, hogy nyugodtan figyeljem őket. De ha megismerlek és megbízol bennem, akkor magától jövök hozzád, és nagy ölelőfajta vagyok. Jól megyek a többi kutyával való csoportban, és igazán élvezem a segítőket és gyakornokokat; ők most valóban részei lettek az életemnek.
Olvasd el az eredetit (nl)
Hoi, ik ben Lucy, een kruising border-collie. Ik heb lange tijd bij mijn adoptanten gewoond en dat ging eigenlijk heel goed. ... Totdat zij gingen scheiden. Vanaf dat moment raakte ik uit balans en ging het steeds moeilijker met mij. Ik begon mijn huis en vooral mijn bazin sterk te beschermen. Bezoekers konden niet meer zomaar binnenkomen en ik had veel moeite met het jongere drukke zoontje in huis. Mijn adoptant wist zich geen raad meer. Ook buiten wandelen vond ik erg spannend; ik was reactief aan de lijn en snel overprikkeld. Door mijn verleden heb ik in mijn belangrijke socialisatieperiode niet geleerd hoe ik met al deze situaties om moet gaan en dat maakte het voor mij extra lastig. Mijn lieve mens heeft toen een noodoproep gedaan bij Het Huis van de Dieren. Zij zijn eerst bij mij thuis komen kijken. Dat vond ik heel moeilijk en ook zij zagen dat het voor iedereen niet veilig was als ik daar zou blijven. Gelukkig hebben zij gezorgd dat er een plekje voor mij vrijkwam, zodat ik nu de rust en begeleiding krijg die ik nodig heb. Vreemden vind ik soms nog steeds lastig. Ik blijf dan liever op afstand zodat ik rustig kan observeren. Maar als ik je eenmaal ken en vertrouw kom ik vanzelf naar je toe en ben ik een echte knuffelkont. In de groep doe ik het heel goed met de andere honden en de vrijwilligers en stagiaires zie ik graag, zij horen inmiddels echt bij mijn leven.
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
