PŘÍPAD KOČIČKY TUTU örökbefogadása
Keverék fajta · Nő · Kisbárány · Életkor ismeretlen
Egy hosszú idő után visszatérünk a szomorú, sajnos még mindig meg nem oldott esethez, amikor a július 27-én eltűnt, de szerencsére megtalált macska Tutu. Szia, én vagyok Tutu és ez az én történetem. Minden szenvedésem a utcán kezdődött. Rossz emberek kidobtak. Félnem kellett, beteg voltam, és éhes voltam. De szerencsém volt, mert a Hoštecké kočky menhelyről jövő jó nők megtaláltak, ettek, segítettek meggyógyulni, és elkezdték keresni a számomra egy új otthon. Egy nap az anyukám vitt magával. Egy kisbáránygalambmal éltünk, minden rendbennek tűnt. De nem volt az, és újra megfogtam. Este jól néztem ki, de reggel megtaláltak egy nagy meghűléssel, szemekkel nyálkával, és duzzadt gyomorral. Az anyukám azonnal elvitett a háziállatorvoshoz. A diagnózis majdnem halálos ítélet volt számomra. Kiderült, hogy FIP-vel (folyadékgyűjtő peritoneumgyulladás) fertőzöttem. Meg akarták ölni, mert azt mondták, nem lehet meggyógyítani, csak szenvednék tovább. De az anyukám nem hagyott ott. Hazavittem, és elkezdett utána járni a segítségnek. Végül találtak egy gyógyszert, és azonnal elmentünk egy barátságos nőhöz, aki megmutatta az anyukámnak, mit kell csinálni. Néhány nap múlva a gyógyszer hatni kezdett. Jóllakottam, játékosan viselkedtem, és ölelődtem. De ez is csak pár napig tartott. Ezután újra romlott a helyzetem. Lázam volt, és infúzióra lett szükségem. Sajnos ekkor Pünkösd volt, és egyik orvos sem állt rendelkezésre. Szerencsére egy háziállatorvos hölgy időt szánt, és eljött, hogy kórházba vegyen. Ez többször is előfordult a kezelés alatt. Mindig figyeltek rám, elvittek a hölgy orvoshoz, és végül 90 napos kezelés után meggyógyultam. A hölgy orvos dicsért, és azt mondta, harcos vagyok, és úgy tűnik, jól leszek. Sajnos abban a pillanatban az anyukám nem tudott visszahozni sterilizálásra. FIP-t kaptam, mikor túl fiatal voltam ahhoz, hogy sterilizálják, és a kezelés után ismét nem volt lehetőség, hogy megakadályozzák a betegség visszatérését. Sajnos mivel mindig kíváncsi voltam, a mozgás közben átvágtam a kapun, és elvesztettem magam. Amikor az anyukámmal éltam, nem mentem ki, így a környezet felfedezése nem ment jól. A kertjébe kerültem egy idős asszonyhoz, aki teljesen nem mentálisan egészséges volt. Mivel szeretetteljes voltam, oda mentem hozzá, hogy simogasson és valami jóval kedveskedjen, és ő elkapott és hazavitte. Bezárta egy ládába, és ott hagyott. Nem ülhettem le, nem futkosthattam. Csak a szennyesben feküdtem, a bőrömön a kisegérkarmok, mindenhol sötét volt, és egy elképzelhetetlen szagot éreztem. Ott tartott más kisbáránygalambokkal.
Olvasd el az eredetit (cs)
Po delší době se vracíme k smutnému a bohužel zatím nedořešenému případu ztracené a naštěstí nalezené kočičky Tutu z 27.7.2022. Ahoj, já jsem Tutu a tohle je můj příběh. Všechno mé trápení začalo na ulici. Vyhodili mě nějací zlí lidé. Byla jsem vyděšená, nemocná a s hladovým bříškem. Měla jsem ale štěstí, protože mě našly hodné paní z útulku Hoštecké kočky a nakrmily mě, pomohly mi se vyléčit a začaly mi hledat nový domov. Jednoho dne si mě vzala moje lidská maminka. Bydlela jsem s jedním kocourkem a vše se zdálo, že bude v pořádku. Jenže to tak nebylo a opět jsem onemocněla. Večer jsem ještě vypadala v pořádku, ale ráno mě našli s obrovskou rýmou, s očičkama plnýma hnisu a nafouklým bříškem. Maminka mě hned vzala na veterinu. Diagnóza pro mě byla málem rozsudkem smrti. Zjistili, že mám FIP. Chtěli mě hned uspat, že prý už se nemůžu vyléčit a že bych jen trpěla. Jenže moje maminka mě tam nenechala. Vzala si mě domů a začala hledat, jak mi pomoci. Nakonec se lék našel a ihned jsme jeli k jedné hodné paní, která mamince ukázala vše potřebné. Po pár dnech začaly léky působit. Udělalo se mi lépe a už jsem i hezky jedla, hrála si, mazlila se. Jenže to vydrželo zase jen pár dní. Pak se mi opět přitížilo. Měla jsem horečku a musela jsem na kapačky. Jenže byly zrovna Velikonoce a nikdo z doktorů neordinoval. Naštěstí se jedna paní veterinářka uvolila a přijela, aby mě hospitalizovala. Takhle to během mé léčby proběhlo ještě několikrát. Pořád mě hlídali, jezdila jsem k paní doktorce a nakonec, po 90 dnech léčby jsem se uzdravila. Paní doktorka mě chválila, že jsem bojovnice a že to vypadá, že už budu v pořádku. Bohužel mě tou dobou maminka nemohla vzít na kastraci. FIP jsem dostala, když jsem byla ještě moc maličká na to, abych jí podstoupila a po léčbě to opět nešlo, aby se mi nemoc nevrátila. Bohužel, jak jsem byla vždycky zvídavá kočička, tak jsem při stěhování proběhla mezi dveřmi a ztratila jsem se. Když jsem bydlela u maminky, tak jsem ven nechodila a proto můj průzkum okolí nedopadl moc dobře. Zatoulala jsem se na zahradu jedné staré paní, která ale nebyla psychicky vůbec v pořádku. Protože jsem mazlivá kočička, tak jsem za ní přišla pro pohlazení a něco dobrého a ona mě chytila a vzala k sobě domů. Zavřela mě do krabice a tam mě nechala. Nemohla jsem si ani sednout, ani se proběhnout. Tak jsem jen ležela ve špíně, kousaly mě blechy do kožíšku, všude byla tma a neuvěřitelný zápach. Takhle mě tam držela spolu ještě s dalšími kočičkami.
Megjelent 2 hónappal ezelőtt
