Quando l’ örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen
A kutya nem tudja megmondani, hogy mikor kell abbahagynia az ivást egy folyóból vagy tengerből. Amikor a hőmérséklet emelkedik, hosszú úszásokba kezdenek az óceánban, tavakban vagy folyókban és patakokban, ahol arra ösztönzik őket, hogy ússzanak és fusson után botoknak és labdáknak. A probléma az, hogy a kutya nem tudja megérteni, mikor kell abbahagynia az ivást (a normál igény 40-80 milliliter víz kilogrammonként naponta). Ha túl sokat iszik úszás közben vagy "megízleli" a hullámokat vagy megragad egy tárgyat, hogy utána fusson, akkor komoly problémák alakulhatnak ki. Ha egy kutya túl sok sós vizet fogyaszt, elektrolit-rendellenesség alakulhat ki, amelyet a vérben lévő túlzott nátrium jellemez: hiperszemia (vagy hipernatremia), amelynek első tünetei hányinger és hányás, de gyorsan légzési nehézségekbe, összeomlásba, eszméletvesztésbe, görcsökbe, agyvérzésbe, iszkémiába, kómába és halálba mehet át. Az első dolog, amit meg kell tenni, az, hogy igyekezzünk a kutyát friss vízzel itatni, hogy csökkentsük a nátrium koncentrációját, de állatorvosi ellátásra kell törekedni a lehető leghamarabb. Hiponatrémia (vagy hiposzemia) akkor alakul ki, ha egy kutya vérének nátriumszintje 140 mEq/l alá csökken: ez lehet az oka annak, hogy túl sok friss vizet fogyasztanak, ami valójában a vérben lévő nátrium koncentrációjának túlzott csökkentését okozza. A tünetek szintén extrém gyengeség, apátia, étvágytalanság, hányinger és hányás, majd később görcsök és kóma. A normál nátriumszint helyreállítása a vérben kizárólag állatorvos feladata, mivel ez egy kényes művelet, amelyet fokozatosan és hozzáértően kell végezni. Valójában sok oka lehet a hiponatrémia kialakulásának (beleértve bizonyos betegségeket, jelentős hasmenést, hőgutát stb.), de ha vízfogyasztás okozza őket, akkor a leginkább veszélyeztetett kistestű fajták (amelyek éppen méretük miatt gyorsabban változnak a vér nátriumkoncentrációja), de egyértelmű, hogy minden kutya ki van téve ennek a veszélynek, amelyet könnyen el lehet kerülni azzal, hogy korlátozzuk a kutya vízben való tartózkodását, édes vagy sós. A "A kutya a társadalomban" részben az Apaca Guides (audio formátumban is) egy speciális lap gyűjt össze sok más hasznos információt arról, mit kell tenni és tudni, amikor egy kutya vízben van.
Olvasd el az eredetit (it)
Il problema è che il cane non sa quando è ora di smettere di ingurgitare l'acqua del fiume o del mare. Quando la temperatura sale arrivano puntualmente anche i bagni in mare o al lago o nei fiumi e torrenti, con cani stimolati a nuotare e a riportare legnetti e palline. Il problema è che il cane non è in grado di capire quando è ora di smettere di ingurgitare acqua (il fabbisogno normale è di 40-80 millilitri di acqua per chilo di peso corporeo al giorno) e se accade che sia troppa quella che beve mentre nuota o “morde” le onde o afferra l'oggetto da riportare allora i problemi possono diventare davvero molto seri. Se il cane ingurgita troppa acqua salata può incorrere in un disturbo elettrolitico caratterizzato in una eccessiva concentrazione di sodio nel sangue: è l'ipersodiemia (o ipernatriemia), i cui primi sintomi sono nausea e vomito, ma che può rapidamente evolvere in difficoltà respiratorie, collasso, perdita di coscienza, convulsioni, emorragie cerebrali, ischemie, coma e morte. La prima cosa da fare è cercare di far bere dell'acqua dolce al cane per abbassare la concentrazione di sodio, ma il ricorso alle cure veterinarie è la scelta da fare quanto prima. Si parla invece di iponatriemia (o iposodiemia) quando i valori ematici di sodio scendono nel cane al di sotto dei 140 mEq/l: a provocarla può essere un esagerato apporto di acqua dolce che provoca, appunto, un abbassamento eccessivo della concentrazione di sodio nel sangue dell'animale. I sintomi sono, anche in questo caso, debolezza estrema, apatia, inappetenza, nausea e vomito e, successivamente, convulsioni e coma. Cercare di ripristinare i valori normali di sodio nel sangue è compito esclusivo del veterinario, perchè è un'operazione delicata che va condotta con gradualità e competenza. In realtà, le cause dell'ipernatriemia, così come dell'iponatriemia possono essere molte (tra cui patologie specifiche, diarree importanti, colpi di calore ecc.), ma se a provocarle è l'ingestione d'acqua allora i cani più a rischio sono quelli di piccola taglia (che proprio in ragione della dimensione subiscono più rapidamente le alterazioni nella concentrazione di sodio), ma è evidente che ogni cane è esposto al pericolo, che peraltro può essere facilmente evitato limitando la permanenza del cane in acqua, dolce o salata che sia. Una scheda specifica nella sezione “il cane nella società” delle Guide di Apaca (anche in formato audio) raccoglie molte altre utili informazioni sulle cose da fare e da sapere quando il cane si trova nei luoghi d'acqua.
Megjelent tegnap
