Sarabi und Kiara örökbefogadása
Bengal · Nő · Fiatal · 2 évek
Szia, képernyőolvasó! Mi vagyunk a bengáli macskák Sarabi és Kiara. Sarabi az aki barna szőrű – 3 éves. Én egy évvel fiatalabb vagyok, a szőrszínem „Havasi majom” – egy nagyon ritka színpontosság a fajtánkban. Mjau! Együtt adtuk fel magunkat az állatmenedékbe, mert nem maradhattunk a korábbi otthonunkban. Ez nagy megrázás volt! De szerencsére még mindig egymásnak van! Nagyon kötődünk egymáshoz, és abszolút nem akarunk elválni. Mindketten nyugodtabbak vagyunk a fajtánkhoz képest, és nem szaladgálunk körbe, ami miatt leesnek tárgyak az asztalokról és konyhaszekrényekről. Inkább beszélgetni szeretünk – beleértve azt a híres „utolsó mjk”-t is. Szeretünk öleléseket, és a „húzós csúszó” játék mindig felkelti a kíváncsiságunkat. Mégis, az állatmenedék idegen nekünk… és őszintén szólva inkább nem akarnánk hozzászokni. Az igazán kívánt dolgunk egy valós ház – egy nagy, tereaszatos apartman, amelyben sok mászó lehetőség van, és biztonságos külső hozzáférés. Ez lehet egy nagy, hálóval ellátott erkély, biztosított terasz vagy bekerített kert. Látja, mindketten pozitívak voltunk a macska koronavírusra – amely (csak!) más macskákra átvihető. Természetesen, ahogy tudja, ez semmi közössége az emberi koronavírussal. Kérem, hogy a múltban egy Chihuahuival éltem, de hogy szükségünk van-e valóban kutyára a boldogsághoz…? Amíg egymásnak van, az a legfontosabb. Mjk! Oh, majdnem elfelejtettem – én, Kiara, valami „kétoldali ízületi elmozdulás”-nak nevezik. Nem hallottam pontosan, mit mondott a doktor. Szóval, az ízületeim nem ülnek teljesen rendben, így kissé „ingadozva” járok. Mindig valami van, ugye? De ez nem zavar engem egy cickányt se. Mjk!
Olvasd el az eredetit (de)
Guten Tag da draußen am Bildschirm. Wir sind die Bengalkatzenmädchen Sarabi und Kiara. Sarabi ist die mit dem braunen Fell, sie ist 3 Jahre jung. Ich bin 1 Jahr jünger und meine Fellfarbe nennt sich „Snow Lynx” – eine sehr seltene Farbvariante bei unserer Rasse. Miau! Wir wurde zusammen im Tierheim abgegeben, weil wir in unserem alten Zuhause nicht mehr bleiben konnten. Das war vielleicht ein Schock. Doch zum Glück haben wir ja uns! Wir hängen nämlich sehr aneinander und möchten auch auf keinen Fall getrennt werden. Wir sind beide eher ruhige Vertreterinnen unserer Rasse und toben nicht über Tische und Bänke. Dafür schnacken wir gern mal – inklusive dem berühmten „letzten Miau”. Auch genießen wir die Streicheleinheiten sehr und das Spiel mit der „Maus am Band” weckt unsere Neugierde. Doch das Tierheim ist einfach ungewohnt für uns … und eigentlich wollen wir uns auch gar nicht erst dran gewöhnen. Viel lieber hätten wir ein richtiges Zuhause in einer schönen, großen Wohnung mit vielen Klettermöglichkeiten und gesichertem Freigang. Das kann ein großer, vernetzter Balkon sein, eine gesicherte Terrasse oder ein eingezäunter Garten. Denn wir sind beide Corona-positiv getestet worden – und das ist (nur!) ansteckend für andere Katzen. Ansonsten wissen Sie ja, das hat das nix mit dem menschlichen Corona-Virus zu tun. Früher lebten wir übrigens mit einem Chihuahua zusammen, doch ob wir wirklich einen Hund zu unserem Glück brauchen …? Hauptsache, wir haben uns. Miau! Ach, fast vergessen, ich, Kiara, habe Probleme mit meinem hinteren Bewegungsapparat. Deshalb gehe ich ein wenig „unrund” und bekomme einmal im Monat eine Spritze, damit mir nichts wehtut. Irgendwas ist ja immer … Miau!
Megjelent előző hónap
