Staram się nie zabijać nawet much – rozmowa z Aleksandrą Pudliszak örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen
Beszélgetünk Alexandrá Pudliszakkal, történészessel, társadalomtudós kutatóval, utazóval, joghúzzal, a "Lelkek szellemei" című kötet szerzőjével, amelynek eladásából származó összes bevétel a Fekete Kecske tevékenységére kerül. A kötetet megrendelhetitek a kiadótól: Kérje meg a "Lelkek szellemei" kötetet Aśka Wydrych-től: Hogyan kezdődött a kedves kalandja a költészettel? Hogyan találta meg a saját hangját, és az eszméi és érzéseinek kifejezésére szolgáló módját? Aleksandra Pudliszak: Gyermekkorom óta szeretem a költészetet. Még a kiságyamban is énekelte nekem az anyám verseket. Úgy hírlik, még fokhagymát is tett a kosárba, ezért nem csodálkozom, hogy költő lettem. Emlékszem még egy sorra reggel a köd a mezőre ment, a szél elragadta és szétbontotta, nehéz csomókban estek le a bogyók és a lucfenyők. Ma is áthat a télies vers levegője a csontjaimig… sőt, még most is borzongás fut végig rajtam. Fiatalon írtam verseket a fiókomba, ezzel fejezve ki a lányos tépelődéseimet. Magyarországon énekeltem a Régi Jó Házaspár és Antonina Krzysztoń dalait a tűz mellett. Később a listához csatlakozott Bob Dylan és Leonard Cohen. Az alapiskolában sok figyelmet fordítottak a lengyel költészet kanonjára, idegenben felfedeztem Rilke-t, Dickinsonot és Marsmant. A tanulmányok, a tudományos munka és az utazás miatt hosszú időn keresztül elveszítettem a kapcsolatomat a költészetessel. Csak 2022-ben való visszatérés után tértem vissza ehhez az értékes és gyönyörű művészethez. Mélyen szeretem a lengyel nyelvet. A lengyel nyelv gyönyörű. Ugyanúgy, mint a perzsa nyelv, a lengyel nyelv is költészeti nyelv. Inkább rossz beszélő vagyok. A legjobban akkor fejezem ki magam, ha átöntöm magam a papírra. A papír türelmes és megbocsátó. A nyelv tekintetében egy kis személyes érdekességet tapasztalok. Tudok tudományos cikkeket írni hollandul, angolul vagy spanyolul, de költészetet csak lengyelen. Nem tudnék viszont tudományos dolgozatot lengyen írni. Harminc év után külföldön érzem, hogy a lengyel nyelvem lassan kihagy, és be kell ismernem, hogy egy kicsit szégyenkezem. A költészet viszont valahogy egyszerűen hozzám jön
Olvasd el az eredetit (en)
Rozmawiamy z Aleksandrą Pudliszak, historyczką, badaczką nauk społecznych, podróżniczką, joginką, autorką tomiku poezji “Widma duszy”, z którego sprzedaży cały dochód zostanie przeznaczony na działalność Czarnej Owcy. Tomik możecie kupić u wydawcy: Kup tomik “Widma duszy” Aśka Wydrych: Jak rozpoczęła się Pani przygoda z poezją? Jak odnalazła Pani swój własny głos i sposób na wyrażenia siebie, swoich przemyśleń i emocji? Aleksandra Pudliszak: Od dzieciństwa jestem za pan brat z poezją. Jeszcze do kołyski mama czytała mi wiersze. Podobno wkładała mi również fiołki do wózeczka także nie dziwo, że wyrosła ze mnie poetka. Wciąż pamiętam fragment wiersza rano mgła w pole szła, wiatr ją rwał i strzępił, opadały ciężkie grona kalin i jarzębin . Po dziś dzień atmosfera tego jesiennego wiersza przenika mnie do szpiku kości… aż ciarki przechodzą. Jako nastolatka pisałam wiersze do szuflady, wyrażając w ten sposób swoje dziewczęce rozterki. Jeszcze w Polsce śpiewałam przy ognisku utwory Starego Dobrego Małżeństwa i Antoniny Krzysztoń. Później do repertuaru doszedł Bob Dylan, Leonard Cohen. W podstawówce było dużo uwagi dla kanonu polskiej poezji, za granicą odkryłam Rilke, Dickinson, Marsmana. Z powodu studiów, pracy naukowej oraz podroży, przez długi okres zatraciłam kontakt z poezją. Dopiero po powrocie do Polski w 2022 roku powróciła do mnie ta cenna i piękna sztuka. Czuję głęboką wieź z językiem polskim. Polski to piękny język. Podobnie jak farsi, polski to język poezji. Jestem raczej kiepską rozmówczynią. Najlepiej wyrażam się, przelewając siebie na papier. Papier jest cierpliwy, łaskawy. Co do języka to doświadczam małej osobistej ciekawostki. Mogę pisać artykuły naukowe po holendersku, angielsku lub hiszpańsku, ale poezję tylko po polsku. Nie potrafiłabym natomiast napisać pracy naukowej w języku polskim. Po trzydziestu latach za granicą czuję, jak mój polski kuleje i muszę przyznać, że trochę mi wstyd. Poezja natomiast jakoś sama do mnie pr
Ingyenes fiók — 10 kapcsolat tartalmazott
Megjelent előző hónap
