Mikeu örökbefogadása
Keverék fajta · Férfi
Mikeu egész életében szabadon élt, egy olyan területen, ahol a macskák száma nagy volt, és nem voltak hozzászokva az emberi érintkezéshez. Amikor befogadtuk, a farkát amputálni kellett, mert fertőzésveszélyt jelentett. Most csak egy aranyos kis pompon maradt. Mikeu nagy fejlődést ért el azóta, hogy ide került. Először nagyon megijedt, és sok időt töltött a búvóhelyén. Fokozatosan megtanulta élvezni egy ház kényelmét, a kényelmes helyeket, és különösen a napsütötte ablakokat, ahol sok időt tölt azzal, hogy megfigyeli a világot. Most nagyon nyugodt, diszkrét, óvatos és rutinszerető. Szereti a kis szokásait és a játékos pillanatait, különösen egerekkel és horgászbotokkal, amelyekkel először félt. Legjobban a többi macska társaságát szereti. Keresik a közelségét, és néha hangot ad, hogy odacsalogassa őket. Különösen kifejező is lehet, amikor egy másik macskát lát: csiripel, hangot ad, gurul és dörgölőzik az ablakhoz, hogy kövesse a mozgását. Ezért olyan társaságra lesz szüksége, amely egy vagy több szociális macskával él, akik élvezik a macskákkal való interakciót. Jelenlétük fontos szerepet játszik abban is, hogy segítsék a további fejlődését az emberekkel. Mivel Mikeu már nem menekül el az emberek jelenlétéből, de még mindig nem engedi meg magát, és nem keresi a kapcsolatot. Közel lehet maradni hozzá, alhat az ágyon, vagy simogathatja az ágy végét, de egy kéz, amely megpróbálja megérinteni, még mindig nagy „nem”. Tudja, hogyan kell megmutatni a kellemetlenségét, és korlátait tiszteletben kell tartani. Elkezdjük fontolóra venni az örökbefogadását, de csak egy valóban megfelelő környezetben. Mikeu-nak türelmes, megfigyelő emberekre lesz szüksége, akik hajlandók valódi szocializációs utat tenni vele, anélkül, hogy nyomás nehezedne rá, késlekedés nélkül, és anélkül, hogy eredményt várnának. Nem az a kérdés, hogy kapcsolatot próbáljunk vele, hanem az, hogy fokozatosan mindennapi helyzeteket normálissá tegyünk: közeledni hozzá, mozogni, leülni mellé... amíg ezek a helyzetek megnyugtatóvá nem válnak. Azáltal, hogy tiszteletben tartjuk a korlátait, és tapasztalatokon keresztül megmutatjuk neki, hogy bízhat az emberekben, a kötődés...
Olvasd el az eredetit (fr)
Mikeu a vécu dehors toute sa vie, sur un site où les chats étaient nombreux et peu habitués au contact avec l’humain. Lorsque nous l’avons recueillie, sa queue venait d’être sectionnée et a dû être retirée chirurgicalement car elle risquait de provoquer une grave infection. Il ne lui reste aujourd’hui qu’un petit pompon tout mignon. Depuis son arrivée, Mikeu a fait de beaux progrès. Les premiers temps, elle était très terrorisée et passait beaucoup de temps cachée. Elle a progressivement appris à profiter du confort d’une maison, des endroits douillets et surtout des fenêtres ensoleillées, où elle passe beaucoup de temps à observer le monde. Elle est aujourd’hui très calme, discrète, prudente et routinière. Elle apprécie ses petites habitudes ainsi que ses moments de jeu, notamment avec les souris et les cannes à pêche, dont elle avait pourtant peur au début. Ce qu’elle apprécie surtout, c’est la compagnie des autres chats. Elle recherche leur proximité et vocalise parfois pour les appeler. Elle peut d’ailleurs se montrer particulièrement expressive lorsqu’elle aperçoit un congénère : elle glousse, vocalise, se roule et se frotte à la fenêtre pour suivre ses mouvements. Elle aura donc besoin de vivre avec un ou plusieurs chats sociables et appréciant les interactions avec leurs congénères. Leur présence est également importante pour l’aider à poursuivre ses progrès avec les humain•es. Car si Mikeu ne fuit plus systématiquement la présence des humain•es, elle ne se laisse toujours pas toucher et ne recherche pas le contact. Elle peut rester à proximité, dormir sur le lit ou venir pattouner au bout du lit, mais une main qui cherche à la toucher reste un grand « non ». Elle sait montrer son inconfort et ses limites doivent impérativement être respectées. Nous commençons à envisager son adoption, mais uniquement dans un environnement réellement adapté. Mikeu aura besoin de personnes patientes, observatrices et prêtes à faire avec elle un véritable chemin de sociabilisation, sans pression, sans délai et sans objectif de résultat. Avec elle, il ne s’agit pas de chercher à provoquer le contact, mais de banaliser progressivement le quotidien : passer près d’elle, bouger, s’installer à côté… jusqu’à ce que ces situations deviennent rassurantes. C’est en respectant ses limites et en lui montrant, au fil des expériences, qu’elle peut faire confiance aux humain•es que le lien pourra se…
Megjelent 3 nappal ezelőtt
