Il prezzo di vivere più a lungo örökbefogadása
Keverék fajta · Ismeretlen · Felnőtt · 8 évek
Egy hosszú életre szánt gyógyszer kutyáknak. Az elmúlt században az amerikai író Agnes Sligh Turnbull jól kifejezte a sok ember sajnálatát, hogy „a kutya élete túl rövid”. Ezt követően a kutyák veterínás és etológiai tudományai kiváló fejlődést mutattak, és a dolgok javultak, de a alacsony élettartam továbbra is "az egyetlen valós hibájuk". Azonban a hosszú életre szánt gyógyszer neve lehet: Igf-1, a hormon, amit egy amerikai biotechnológiai vállalat csapata tanulmányoz és kísérletez, hogy megállapítsa a vérkeringésben lévő szintje és a kutya élettartama közti összefüggést. A cél (nyilvánvalóan gazdasági értéke van) a nagy és óriás kutyák életének meghosszabbítása, amelyek élettartama körülbelül 8 év, de ugyanakkor növelni is szeretné a közepes méretű kutyák élettartamát, melyek átlagosan kb. 15 évig élnek. Kisebb kutyáknál azonban a genetikájuk már gondoskodik róla, mivel az Igf-1 hormon szintje alacsony, ami lehetővé teszi, hogy elérjék, sőt meghaladják a 20 évet. Ezért a kutatás célja egy olyan gyógyszer létrehozása, amely képes csökkenteni az Igf-1 szintet mind a nagy kutyák, mind a idősebbek esetén, és az amerikai vállalat azt várja, hogy a gyógyszer 2025-ig megjelenik a piacon. Az Igf-1 (vagy somatomedin) egy erős sejt növekedési tényező, és része egy hormoncsoportnak (peptidek), amelyek központi szerepet játszanak a vizsgálatokban és vitákban az őket érintő hatások miatt, amelyek még nem teljesen tisztázottak a mamákon belül: az emberek esetében több szervbetegségre és idegrendszeri degeneratív betegségekre (például ALS-re) utalnak, de egyszerűen foglalkoznak a tej- és tejtermékek fogyasztásával kapcsolatos álláspontokkal, amelyekben az inzulin-szerű növekedési tényező (IGF-1) a jelenlévő hormonok között található, amelyek támogathatják az öregedést vagy rákot okozhatnak. Ezért a kutya élettartamának növeléséről szóló kutatások esetén valószínűleg nemcsak a gyógyszer ára lesz a fő probléma – egy tényező, amely úgy tűnik, a humán orvostudományban a terápiás használat során a fő akadály – hanem etikai és kulturális kérdések is, amelyeket meg kell oldani, például a kutya élettartamának meghosszabbításának költségei/nyereségei, nem csak az egyéni emberi szempontból. Jelenleg tehát a valódi gondolkodásra és elgondolkodásra szánt dolog az, hogy köteleződéssel tartsunk a kutyának (vagy macskának, fernekaknak vagy nyulnak) az élet minőségének biztosítására, amelyet a genetika garantálhat, de az élet környezete (étel, gondozás, fizikai és mentális jólét) miatt kockázatot jelenthet: egy kötelezettség, amelyet nemcsak akkor kell teljesíteni, amikor fiatal, erős és szép, hanem az egész idő alatt, amíg jelen van az életünkben, halálunktól kezdve.
Olvasd el az eredetit (it)
Un elisir di lunga vita per i cani Nel secolo scorso, la scrittrice americana Agnes Sligh Turnbull aveva ben espresso il rammarico di tanti umani sul fatto che “la vita dei cani è troppo breve”. Poi le scienze veterinarie ed etologiche hanno registrato uno sviluppo eccezionale e le cose sono migliorate, ma la bassa longevità è rimasta per i cani ancora “la loro unica, vera colpa”. Ma l'elisir di lunga vita potrebbe avere un nome: Igf-1, ossia l’ormone che un’equipe di una società biotecnologica statunitense sta studiando e sperimentando per stabilire la correlazione tra i suoi livelli in circolazione e la longevità dei cani. L’obiettivo (ovviamente con valenza economica) è di prolungare la vita soprattutto ai cani di taglia grande e gigante, che hanno aspettative di vita intorno agli 8 anni, ma anche di aumentare quella dei cani di taglia media che mediamente vivono più o meno 15 anni. Per i piccoli, invece, ci pensa già la loro genetica, che fa sì che l’ormone Igf-1 sia presente a livelli bassi, col risultato di far loro raggiungere e superare anche i 20 anni di vita. La ricerca punta, dunque, a creare un farmaco in grado di ridurre i livelli di Igf-1 sia nei cani di taglia grande, sia in quelli anziani e la società statunitense prevede l’arrivo del farmaco sul mercato nel 2025. L’Igf-1 (o somatomedina) è un potente fattore di crescita cellulare e fa parte di quel gruppo di ormoni (peptidi) che sono al centro di studi e dibattiti per il loro effetto, non ancora del tutto chiarito, sulla vita dei mammiferi: per l’uomo se ne parla con riferimento a molte malattie degli organi e a quelle neurodegenerative (come la SLA ad esempio), ma anche semplicemente per schierarsi a favore o contro il consumo di latte e latticini, alimenti in cui il fattore di crescita insulino-simile (IGF-1) è tra gli ormoni presenti in grado di sostenere l'invecchiamento ovvero di provocare il cancro. Dunque, anche nel caso della ricerca sull’aumento della longevità dei cani, è probabile che tra i problemi principali non ci sarà solo il prezzo di questo farmaco – fattore che sembra essere l’ostacolo principale nell’uso terapeutico in ambito umano – ma anche questioni di tipo etico e culturale che andranno affrontate e risolte, come, ad esempio, quella relativa ai costi/benefici della vita prolungata per il cane e non soltanto per l'umano di turno. Al momento, quindi, l’unica cosa a cui davvero pensare e su cui davvero riflettere è di impegnarsi col proprio cane (o gatto, o furetto o coniglio) a migliorare la qualità dell' esistenza a lui garantita da una genetica che potrebbe però essere compromessa dal contesto in cui vive (alimenti, cure, benessere fisico e mentale): un impegno che va assolto non solo quando è giovane, forte e bello, ma per tutto il tempo della sua presenza nella nostra vita, ossia finchè…morte non ci separi.
Megjelent 5 hónappal ezelőtt
