Lusia örökbefogadása
Keverék fajta · Nő
Szia, én vagyok Lusia. Kicsi, törékeny kisfarkas, de nagy szívvel. Első pillantásra meglehetősen elnyomott, de belülről... igazi harcos. Amikor Ekostraż gondozásába kerültem, tragikus állapotban voltam. A testem fájt, a lelkem rettegett, a peritonitis miatt minden nap egy küzdelem volt az élethez. Nem bíztam senkiben. Rejtőztem, csaholtam, nem tudtam, hogy az emberek segíteni akarnak. Valaki nem fordult el, amikor segítségre volt szükségem. Valaki azt mondta: "Meg fogjuk csinálni, Lusia." És megcsináltuk. Mindent együtt élünk át. Injekciókat, tablettákat, félelmet, fájdalmat. Lépésről lépésre, napon napon át, míg végül el nem jött az a pillanat, amikor először nem futottam el, hanem mellé egy emberhez kúsztam. És ekkor minden megváltozott. Megértettem, hogy egy keznek meleg nem fáj, hanem nyugtat. Hogy egy hang nyugodt lehet, nem fenyegető. Hogy a ház... nem csak négy fal, hanem egy szív, ami melletted lüktet. Ma egészséges vagyok! Kivágott vagyok, és most nagyon unatkozom ebben a ketrecben. Kb. 1,5 éves vagyok, nagyon kicsi, törékeny, de néha még mindig visszafogott. Szeretem a másik macskákat, nagyon társas és gyengéd vagyok. Negatív FIV/FeLV vizsgálatokkal rendelkezem, oltva és mikrochippelve vagyok. Lusia egy gondozó otthonban van, és egy végleges otthon után kutat.
Olvasd el az eredetit (pl)
Cześć, jestem Lusia. Mała, drobna buraska z ogromnym sercem. Niepozorna z wyglądu, ale w środku… prawdziwa wojowniczka. Kiedy trafiłam pod opiekę Ekostraży, byłam w tragicznym stanie. Ciało bolało, dusza drżała ze strachu, a zapalenie otrzewnej sprawiało, że każdy dzień był walką o przetrwanie. Nie ufałam nikomu. Chowałam się, syczałam, nie wiedziałam, że człowiek może chcieć pomóc. Ktoś nie odwrócił wzroku, gdy byłam w potrzebie. Ktoś powiedział: „Damy radę, Lusia”. I daliśmy. Wspólnie przeszliśmy przez to wszystko. Zastrzyki, tabletki, strach, ból. Krok po kroku, dzień po dniu, aż w końcu przyszedł ten moment, gdy pierwszy raz zamiast uciekać, wtuliłam się w człowieka. I wtedy wszystko się zmieniło. Zrozumiałam, że ciepło dłoni nie boli, tylko koi. Że głos może być spokojny, a nie groźny. Że dom… to nie tylko cztery ściany, ale serce, które bije obok. Dziś jestem już zdrowa! Zostałam wysterylizowana i strasznie się nudzę w tej klatce. Mam około 1,5 roku, jestem drobniutka, subtelna, ale jeszcze czasem płochliwa. Uwielbiam inne koty, jestem bardzo towarzyska i łagodna. Mam testy FIV/FeLV ujemne, jestem zaszczepiona i zaczipowana. Lusia przebywa w domu tymczasowym i szuka domu stałego.
Megjelent 4 hónappal ezelőtt
