Labradoropis örökbefogadása
Labrador Retriever · Ismeretlen · Idős · 16 évek
Labradoropis, aki 16 évig élhetett a családban, egy este sötétben és hidegben az utcára került. A történet kemény: a tulajdonos kivitte a feleségét és a kutyát a házból. A nő rosszul érezte magát, és sürgős orvosi segítséget hívtak. Mielőtt a nő kórházba került, még kiabált a szomszédjának, hogy leadja a kutyát, mert már nincs hova lakni. Így a kutya ott hevert a hidegben a ház mellett, amíg más szomszédok nem hívták a mentőket... Napok és hetek teltek el. Megtudtuk, hogy a nő már hazatért a kórházból, de vissza nem jött a kutyáért. Senki sem hívott. Gondoltuk, hogy 16 év után, bár nincs hely a lakásban, a tulajdonos visszajön a kutyáért. Tudtuk, hogy amíg a lakáshelyzet rendeződik, mi gondoskodunk a kutyáról. Az volt a legfontosabb, hogy a tulajdonos ne tűnjön el. Sajnos viszont eltűnt. És a rendőrök is megerősítették: ebben a családban senki nem akarja többé a 16 éves kutyát. Így a öreg kutya sorsa az, hogy aranyéveit az állatkórházban töltse. Drága önkéntes kutyasétáltatók! Tudjuk, hogy szeretitek a mozgalmas, élénk sétákat a erdőben. Az idősebb kutyákkal, amelyek lassan rágcsálják a kis darabokat, ez inkább "unalmas". De mégis nagyon hálásak lennénk, ha a mozgalmas kutyákkal játszottatok, akkor még egy kis időt szántok a menhely öregeinek. Sétáljatok egy kicsit a menhely körül, üljetek velük, beszéljetek hozzájuk, keféljétek a szőrüket. Ha tudnátok, mennyire hálásak ez kis figyelmért! Ezeknek az öregeknek ezen a világon mi vagyunk az egyetlen maradék, és ti...
Olvasd el az eredetit (lv)
Labradoropis, kurš ģimenē nodzīvojis 16 gadus, kādu vakaru tumsā un salā nonāca uz ielas. Stāsts ir skarbs: znots esot izlicis sievasmāti kopā ar suni no mājām. Sievietei kļuva slikti, tika izsaukta neatliekamā medicīniskā palīdzība. Pirms vešanas uz slimnīcu sieviete kaimiņienei vēl paspēja uzsaukt, ka no suņa atsakās, jo vairs neesot, kur dzīvot. Tā suns palika guļam pie mājas aukstumā, līdz citi kaimiņi izsauca glābējus… Gāja dienas un nedēļas. Uzzinājām, ka sieviete no slimnīcas jau ir izrakstīta, taču pie suņa tā arī nav atnākusi. Neviens pat nav piezvanījis. Mēs bijām iedomājušies, ka pēc 16 gadiem kopā, pat ja vēl nebūs kur dzīvot, saimniece pie suņa atnāks. Mēs zinājām, ka kamēr atrisināsies jautājums ar dzīvesvietu, suņopi pieskatīsim un aprūpēsim. Galvenais, lai saimniece nepazūd. Tomēr viņa “pazuda”. Un arī policija mums apstiprināja: šajā ģimenē 16 gadus veco suni nevienam vairs nevajag. Tā nu opītim liktenis lēmis vecumdienas vadīt patversmē. Mīļie brīvprātīgie suņu staidzinātāji! Mēs zinām, ka jums patīk darbība un raitas, aktīvas pastaigas mežā. Ar opīšiem, kuri lēnītēm čunčina mazus gabaliņus, ir “garlaicīgāk”. Un tomēr mēs būtu ļoti pateicīgi, ja pēc izskriešanās ar aktīvajiem suņiem kādu brītiņu veltītu arī patversmes večukiem. Iziet mazu aplīti kaut pa patversmes teritoriju, piesaulītē ar viņiem pasēdēt, parunāt, paķemmēt kažociņu. Ja jūs zinātu, cik viņi ir pateicīgi par šo kripatiņu uzmanības! Šiem opīšiem šajā pasaulē esam palikuši tikai mēs un jūs…
Megjelent 3 hónappal ezelőtt
